Szőlőőrzés Móron: Szőlőcsőszök, csőszlegények…

/Szőlőcsősz és csőszlegények Móron az 1910-es években. Gelencsér Ferenc reprodukciója.  – Forrás:Library.hungaricana.hu/Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. /

Talán ma is érdekesek lehetnek a Mór és környéke  történetéről szóló régi híradások – mint például ez is:

” Szőlőőrzés

A móri borvidék a századfordulón küzdötte fel magát önálló minőségi borvidékeink közé. Területét a múlt század utolsó évtizedében keletkezett borvidékbesorolás még a szomszédos neszmélyi borvidékhez tartozónak tüntette fel. Mór község 1900-ban kérte Fejér megyétől és a kormánytól, hogy a móri borvidék legyen önálló. A kérelmet végérvényesen az 1924. évi bortörvény zárta le az önálló móri borvidék kimondásával. Területéhez 1935-ben a Fejér megyei Mór, Bodajk, Csókakő, Csákberény, Nagyveleg, Pusztavám, valamint a Komárom megyei Császár községben 1993 ha szőlő tartozott. A községek közül Mór és Pusztavám német lakosságú.

A móriak szőlői a Vértes déli és délnyugati lejtőin Csókahegyen, Pohárhegyen (Häferlweingarten) Látóhegyen, Kecskehegyen, (Lerchenfeld), Vénhegyen, Cserháton, Árpádhegyen, Táborhegyen, Terézhegyen, (Reselweingarten), Koronahegyen, örömhegyen, Reményhegyen voltak. A nagyobb hegyeken 2, a kisebb hegyeken 1, tavasztól-őszig felfogadott szőlőcsősz (Bergmeister) őrizetére bízták a szőlőket. Csókahegyre, Kecskehegyre, Vénhegyre, Táborhegyre 2-2, a többire l-l szőlőcsőszt fogadtak fel. A szőlőhegyek életét a századfordulótól kezdve a hegyközség irányította, élén a hegybíróval (Bergrichter).

Móron a századfordulón három hegyközségi szervezet is alakult: az Árpád Hegyközség 1897-ben, a Rácz Sándor Hegyközség 1901-ben, a Táborhegyi Szőlőhegy 1902-ben. A hegyközségek vezetősége és tagsága minden évben márciusban a községházán tartott gyűlésen választotta meg a szőlőcsőszöket. Szőlőcsősznek idősebb, nős férfiak jelentkeztek.

A tavasztól-őszig szolgálatban álló szőlőcsőszök (Bergmeister) mellé a szőlőérés időszakára 18-21 év körüli, nőtlen csőszlegényeket (Hirtenbube) vett fel a hegyközség. Csőszlegénynek századunkban már leginkább a vagyontalan napszámos emberek gyerekei jelentkeztek. A nyári szőlőmunkák után a szüret előtti időszakban már nem kaptak napszámos munkát, ezért szegődtek el csőszlegénynek. Szolgálatba lépésüknek nem volt pontos határnapja: akkor vonultak ki a hegyre, amikor augusztus második felében a szőlő már érni, világosodni kezdett….”

FOLYTATJUK!

Forrás:Library.hungaricana.hu/Gelencsér József – Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat (1991)