/A kép illusztráció! – Fotó:wikipedia/
Móron és környékén az I. világháborút követő években terelődött a figyelem a szénbányászat felé. Erről az időszakról szól cikksorozatunk. Itt a harmadik rész:
“…A móri szénbányászat két évi szünetelése után 1931-ben egy újabb tőkeszegény vállalat, Zacskó és társa, Kardos Iván próbált szerencsét Móron. A nyomorba süllyedt móri munkásság egészségét, erejét, idejét nem kímélve, vízben, sárban, éjt nappallá téve megtisztította a beomlott tárnákat, feltárták a széntelepeket és megteremtették a lehetőségét egy kitűnően jövedelmező kapitalista vállalkozásnak.
Zacskó és társa, azonban semmit nem tett a munkásokért, csak egyetlen egy cél érdekelte őket, a nyereség állandó emelése. Elhanyagolták a beruházásokat, semmi kockázatot nem vállatak, nem voltak hajlandók semmit befektetni.
Az igazgatók Budapesten nagylábon kezdtek élni és olyan életmódot folytattak, ami fizetési zavarokat idézett elő, így aztán 1938-ban a székesfehérvári pénzügyi igazgatóság zárlatot rendelt el a bányaüzemre, annak élére zárgondnokot állított. A zárgondnokság 1942 végéig tartott.
A zárlati kezelés megszüntetése után Zacskó és társa a bányavállalalatot egy részben belga, részben magyar érdekeltségű RT-nak adta el.
Az új vállalkozás Pusztavámi Szénbánya RT nevet vette fel. A szénterület kisbirtokosaival és parasztjaival kötött szénbér-szerződések általában a birtokosok, parasztok részére kedvezőek voltak…”
Forrás: library.hungaricana.hu/Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976) TANULMÁNYOK Jera Ferenc: A Fejér megyei szénbányászat története 1920 – 1973.
Folytatjuk!
Írj Te először kommentet "A szénbányászat története – “…a nyomorba süllyedt móri munkásság…”"