Ezt írta a Fővárosi Hírlap a Móri szénbánya részvényeiről 1924-ben

/A Fővárosi Hírlap aznapi számának fejléce/

A lap Tőzsdei melléklete nem éppen hízelgő dolgokat írt róla, itt olvashatják:

„TŐZSDEI HÍRADÓ

A Fővárosi Hírlap állandó melléklete

Külön előfizetés nincs

Megjegyzések a Móri szénbányáról. A Móri szénbánya részvényeit néhány hét előtt — annak idején hírül adtuk — a tőzsdére bevezették és azóta hivatalosan Lajstromozzák.

A vállalatnak akkor. úgy tudjuk, — ennél a részvény társulatnál ugyanis csak tapogatódznia lehet, mert hozzáférhető mérlege egyetlen-egyszer sem jelent meg — 40 millió korona volt az alaptőkéje.

Az elmúlt napokban a részvény társulat 1:1 arányban, darabonként 8000 koronájával 100 millió koronára vizezte föl a részvény- tőkéjét. Ha tehát helytálló a feltevésünk, a régi részvényekből 20 millió n. é. részvényt elvontak. A i ér vények maii árfolyama körülbelül 30.000 korona, a szindikátus — a Wintr család — tehát alig említésre méltó, — h a t s z á z   m i l l i ó   k o r o n á v a l  a részvényeseket m e g r ö v i d i t e t t e.

Az utóbbi napok eme jelentéktelen jntermezzóját csak futtában említjük meg és ez alkalommal inkább a m ó r i s z é n b á n y a keletkezésével, jelenével és jövő kilátásaival kívánunk foglalkozni.

A tőzsde tanácsának a részvények kottirozására adott engedélyét nem bíráljuk, bár feltűnőnek találjuk, hogy az 1921 május 31-én alakult részvénytársaság, amely első mérlegét csak 1922 december 31-én készítette és azóta újat nem produkált, abba a kellemes helyzetbe jutott, hogy részvényeit hetekkel ezelőtt bevezethette a tőzsdére.

A tőzsde tanácsát bizonyára komoly okok késztették arra. hogy eltérően a, szabályoktól, n Móri részvények lajstromozási engedélyének megadásánál a három üzleti évről készített mérleg beterjesztésétől eltekintett.

Előttünk most már csak a faktum áll, a Móri részvényeket kottírozzák:  a közönség bizalommal vásárolhatja-e a részvényeket? Számszerű adatokkal ezt a kérdést sem tudjuk eldönteni, mert hisz elöljáróban megemlítettük, mérlegszerű adatok nem állnak rendelkezésünkre.

De egyik-másik körülményre rámutathatunk, amelyekből aztán következtetni lehet.

Kezdjük a bánva keletkezésénél. A szénterület a móri völgyien fekszik, amelyet a Vértes-hegység Csókahegy nevű gerince határol. A bányatársulat tulajdonképen bányászási telepe Mór község külterületén.

Vajalon van, de a megszerzett fúrási és kiaknázást jogosítványok kiterjednek: Csóka. Pusztavám, Bokod, Szend és Szák községekre, valamint a közéjük beékelt gróf Lamberg-féle birtokra. Hant ken Miksa geológiai megállapítja szerint az egész terület az oligocén formációhoz tartozik és szénterületnek minősíthető.

Ez a körülmény már 5895. és 1896. években arra indította királdi Hcncz Zsigmondot, aki akkor a tatai- bányászatot már megindította, hogy a fent említett községekben részint az úrbéresekkel, részint a közbirtokossággal terragium szerződéseket kössön és megszerezze a bányanyitási engedélyeket.

Kiváló szakemberek vezetése mellett, akiknek élén Hönsch Ede, a A1ÁK, borsodmegyei banyáinak a bányaigazgatója állott, megindullak a próbafúrások.

Több helyen mélyítettek le furlyukakat és bár Szénelőfordulások ismételten mutatkoztak, a szakértők véleménye -egybehangzóan úgy szólt, hogy a móri völgy n agy arányú szénbányászat berendezésére a l k a l m a t l a n.

A kedvezőtlen expertiz után Herczék. Tetve a Magyar általános kőszénbánya lemondtak a szerzett jogosítványokról, amelyek utána csak hosszú évek múltán kerültek Winterék kezébe, akik néhány év előtt Vajalon, (Mór kültelkén) bányát nyitottak. Eleinte primitiv módon bányászkodtak, később nagyobb technikai felkészültséggel láttak a munkához, de a berendezkedés még mindig eltörpül a tatai, a salgótarjáni és egyéb nagy szénbányáink berendezkedése mellett.

Nem is valószínű, hogy n móri szénterület költségesebb beruházást elbírna, mert ha ott gazdag szénerek volnának, akkor Hönsch Ede, aki annak idején az ország legelső szénbánya szekértője volt, nem adott volna negatív szakvéleményt. Ennyit a szénterületről, óriási hátránya egyébként a bányának, hogy nincs gőzerejű ipar vasútja..

A kibányászott szenet 1 órákba rakják és lovak vontatják Vajaiból Mór községen keresztül a délivasut Mór állomására., amely csaknem 3 kilométernyire fekszik a bányától. A vállalatnak ama terve ellen pedig, hogy az állomás és a bánya között gőzerejű iparvasutat létesítsen és azt a község határában vezesse, a szőllősgazdák máris tiltakoznak, a kisajátításoknak ellentállnak és nem akarják megengedni, hogy a híres szőlőket vasútvonal szelje keresztül.

Megemlítjük még, hogy a vállalat hivatala Vilmos császár-ut 72. szám alatt van. Erről a házról azt hiresztelik, hogy a részvény- társulat tulajdona, a mi tudomásunk szerint azonban a ház a Winter családé. A bányavállalat múltjáról és jelenéről ennyit kívántunk följegyezni.

A jövőről is írjunk? Jóslatokba nem bocsátkozunk. Mindenki maga ítélje meg. hogy pénzét milyen részvényekbe fekteti.”

 

Forrás: library.hungaricana.hu/Fővárosi Hírlap, 1924 (13. évfolyam, 1-52. szám)1924-01-09 / 2. szám