“Az Ezerjó és városa” – Mórról írták egy korábbi bornap kapcsán

/Képrészlet:library.hungaricana.hu/24 óra, 2004. szeptember 28./

“A bor sikere. A legnehezebb idők után is képesek voltak talpra állni

A város Fejér megye északnyugati részén, a Bakonyt a Vértestől elválasztó Móri-árokban helyezkedik el. A település Győrt Székesfehérvárral összekötő fontos kereskedelmi útvonal mentén jött létre, mely gyors fellendülést eredményezett.

A XVII. század végén, a török uralom után a kapucinus rend behozatala és német családok betelepítése fontos lépés volt a jellegzetes móri szőlőkultúra kialakításában. A Móri Ezerjó fontos kiviteli forrás Mária Terézia uralkodása idején.

1758-ban Mór mezővárosi rangot kapott, és a környék gazdasági és kereskedelmi központjává vált. Ebben az évben rendezték az első nagyobb szabású szüretet, kitűnő minőségű borral. Nem véletlenül került a mezőváros pecsétjébe a búzakalászok mellé a tömött fürtökkel teli szőlőtőke.

A XVIII. század második felében jelentős építkezés indult a városban, mely a következő században is folytatódott. A nagyméretű piactér (mai park) szegélyein házsorok keletkeztek egy-egy kiemelkedő épülettel. Ezek közé tartozott az 1762-66 között épült, Fellner Jakab által tervezett barokk Lamberg- kastély valamint az 1790 körül készült copfstílusú Láncos vagy Luzsénszky-kastély. Az Ezerjó hazájának jellegzetes hangulatát adó része, a pincesor, szintén ez idő tájt készült.

Mór a legnehezebb idők után is képes volt talpra állni. A válság évei után egyre kelendőbb lett a móri bor. Ezt felismerve rendezték meg 1934-ben – 70 évvel ezelőtt – az első móri bornapot. Szervezője báró Kemény Gábor járási szolgabíró volt. Az előkészítő munkában részt vett a gazdakör tagsága, Reich Miksa földbirtokos és borkereskedő valamint a budapesti Ilkovits-féle Borkereskedő Vállalkozás. A Fejér megyei Naplóban is hírül adták:…hatalmas irányokban bontakozik ki a Dunántúl Tokajának idén rendezendő első Bornapja…

Lázasan készül ez a gyönyörű fekvésű, régi és nemes szőlővidék a szeptember 16-i Bornapra…” Az első kezdeti próbálkozást a bornapok hosszú sora követte, mígnem a város legrangosabb rendezvényévé lett. A móriak hagyományos vendégszeretete sok hívet szerzett a városnak. A szívesen látott hazai és külföldi vendégek a látványos szüreti felvonulás mellett megismerhetik a város egyre gyarapodó kulturális értékeit.

Ekkor mutatkoznak be a helyi és a meghívott énekkarok, fúvószenekarok, néptánc együttesek. Rangos képzőművészeti kiállítások és kirakodóvásár teszi még színesebbé a bor ünnepét.

A Móri Bornapok keretén belül kerül sor páros években fúvószenekari, páratlan években váltakozva kórus- vagy néptáncfesztiválra. 2004-ben az V. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál résztvevőit köszöntik a városban. Mór hosszú évek óta nemcsak boráról, hanem aktív zenei életéről és nemzetiségi kultúrájáról is híres.

A város vezetői és polgárai egyaránt tiszta szívből kívánják, hogy e három nap alatt (is) mindenki jól érezze magát az Ezerjó hazájában, a történelmi borvidék központjában.”

Forrás:library.hungaricana.hu/24 óra, 2004. szeptember 28.

 

A cikk Komárom-Esztergom Megye napilapjában jelent meg – a szerk.

 

A teljes kép az egykori újságból itt látható: