Móron történt: a furfangos orvvadász esete az urasági vadászokkal

(A kép illusztráció)

Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

“A rabschitzok többsége a hangos puska helyett inkább a hangtalan hurkot választotta.

Kileste, hogy a szarvasok, őzek az erdőnek melyik ösvényén járnak, s ide hajlékony drótból hurkot erősített.

E módszer továbbfejlesztett változata: a hurkot egy lehajlított és szalmakötéllel egy fa tövéhez kötözött fiatal fára erősítették.

A hurokba került rőtvad vergődésétől a szalmakötél elszakadt, a lehajlított fácska felcsapódva magával rántotta foglyát.

Egyik vadászismerősömtől egy érdekes rabschitz – történetet hallottam.

Egy orvvadásznak sikerült az erdőben egy szép őzet lelőnie, melyet vállára vett, és elindult vele hazafelé.

A puskadörrenést azonban meghallotta két urasági vadász is. Hamar megtalálták az eset színterét, s a vércseppek után menve – ma azt mondanánk forró nyomon – követték a rabschitzot.

A vérnyomok egy általuk már régóta orvvadászattal gyanúsított ember portájához vezettek, akit azonban már nem találtak odahaza. Nyomban megkezdték az őztetem felkutatását.

Először a kertet, az udvart és a melléképületeket vizsgálták át. Majd a lakást túrták fel.

Az őz azonban nem került elő, pedig minden elképzelhető zugot sorra vettek.

Mindent?

Nem, mert éppen oda nem néztek bele, ahol pedig megtalálhatták volna: a bölcsőbe, melyet a házkutatás egész ideje alatt olyan féltő szeretettel takargatott és ringatott a vadorzó felesége.”

(1)Grosz János, Pusztavám, Sallai u. – 73 éves közlése.

 

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)