Pusztító járványok Móron: a pestis és áldozatai

(A képen:  Szent Sebestyén szobor Móron, jobb oldalon pedig: pestisjárvány)

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk.

Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak..

„Őseink nemcsak a természet erőivel és csapásaival szemben álltak tehetetlenül, hanem ugyanígy ki voltak szolgáltatva a betegségeknek és járványoknak is.

Már a betelepülés első időszakában, 1708. és 1709. között is súlyos pestisjárvány tizedelte meg az ország amúgy is gyér lakosságát, melyet elsősorban az ide-oda vonuló katonaság terjesztett.

A vész Mórt sem kímélte. Az adatok megbízhatatlanok és ellentmondásosak. A levéltári adatok szerint az 1696. évi 27-rõl 1710-re az adózó családfők száma hatra csökkent.

Az egyházi források viszont 1708-ban 9, 1709-ben 6, 1710-ben 12 házasságkötésről számolnak be. Az eltérés oka minden bizonnyal az, hogy ezekben az években is érkeztek ide telepesek, de mivel néhány évig adómentességet élvezhettek, így nem kerültek az adózók listájára.

A következő évtizedekben a születések és újabb idetelepülések révén gyorsan szaporodó lakosságot újabb pestisjárvány érte el (1739).

Ezen nem segített az utazóknak és a szállított áruknak a gyógynövények füstjével való „fertőtlenítése”, sem az utaknak katonasággal való lezárása. Seidel Ignác, Lamberg Teréz grófnő jószágigazgatója a Lambergek levéltárában végzett kutatásairól erről a járványról ír:

„A betegeket egy, a kolostor mellé 1734-ben épített külön épületbe szállították, ahol a társaiktól elkülönített atyák ápolták őket.”

A 76 halottat a falucska akkori temetőjében hantolták el, mely a mai Martinovics és Zrínyi utca eleje közötti dombon feküdt. A „pestisgödröket” itt még az 1800-as évek végén is látni lehetett.”

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből –  a szerző engedélyével)