Mór történetéből – minisorozat: 1700-as évek, az első várossá válásig

/A bal oldali képen az 1700-as évek végén épült Szent Orbán kápolna a Kecskehegyen – A jobb oldali kép illusztráció!/

Mór nem volt mindig az ezerjó hazája, történelme azonban gazdag és csaknem ezer éves a település. Ha figyelemmel kísérjük históriáját, Magyarország zivataros történelméhez hasonló… de nem is lehet más, már csak fekvésénél fogva sem. Tartson velünk, néhány fejezetben utazzuk végig képzeletben!

Az első két részt ugyanebben a rovatban (“Abszolút Mór”,  “Anno”) olvashatja.

“…Kilenc évvel később Mórott az összeírás során csak tizenhét jobbágyot találtak. 1691-ben Hocburg János élelmezési tiszt 60 rajnai forinttal megváltotta magának az uradalmat. Betelepítések nyomán már magyar és német Mórról tettek az iratok említést.

A kuruc-labanc csatározásokban a falu tán még inkább kettészakadt, s a pestisjárvány után ismét megállt a fejlődés. A szatmári békekötés idejére a korábban 27 adózó család száma ……..csökkent.   “Moór városa mindenre nézve tüköre Magyarországnak”, így ment a jelentés Bécsbe.

Az új betelepülők földbevájt hajlékokban laktak.  A Hochburgok után 37 ezer forint adósság maradt,  s a jobbágyokat embertelen robotra fogták.   A Helytartó Tanács sokáig nem orvosolta sérelmeiket.

Huszonkét év telt el, míg az új regula valamelyest a jobbágy védelmére állt.  A nyomasztó katonai terheket és a vallási sérelmeket nem oldották fel. Ez idő tájt szinte háborút viseltek a kapucinusok a kálvinisták ellen.

A földesúr és a megye, a német és  magyar városrész, valamint a hitkövetők széthúzásából csak hasznot húzott. 1732-ben 101 móri lakos “keresztvonással” látta el a Helytartó Tanácshoz intézett beadványát kérelmeiről -, mert egy sem tudott írni közülük.

Ötven évvel később 4100 lakosról kapunk híradást, és ekkor 87 fiú és 33 lány járt iskolába. Az iskola kőből épült, de a télen összejövő gyerekeket nehezen tudta befogadni.

1758-ban Mária Terézia kiváltságlevélbe foglalta:  “A jövőben Mór község nemcsak a mezőváros névnek örvendjen, hanem az évi négy szabad vásárt is megtarthatja…””

(forrás:a Magyar Nemzet című napilap 1985. október 10-i száma, S.P. aláírással)

                                                     most közreadta: Nagy Pál

Folytatjuk !