Magyar Mór, német Mór, elhanyagolt szőlőhegy…

(a kép illusztráció)

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk.

Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

(Az előzményekkel a „Mór régen: Willibaldus páter és a tengődő helybeliek” című írásunkban foglalkozunk – a szerk.)

Az előzőekben már említés történt arról, hogy a Hochburgok az 1690-es évek végén megkezdték üres falvaik benépesítését magyar, német és szlovák jobbágycsaládokkal.

Az akkori móri utcanevek is tükrözik ezt a nemzetiségi jelenlétet: a reformátusoktól visszavett plébánia – a mai Kis- vagy Magyar templomtól észak felé nyúlt a Magyar utca (Ungarn Gasse), dél felé az Úri utca (Herren Gasse) és nyugat felé a Tót vagy Szlovák utca (Slaváckhen Gasse).

Az 1701. júliusban összeírt adólisták már külön magyar és külön német Mórt említenek.

Az 1715 évi névsorban 43 jobbágy neve szerepel az íveken.

Joannem Pfeiffer tiszttartó 1732. évi „Conscriptionjában”, azaz összeírásában Mór német adózó családfőit utcák szerint tüntette fel.

E szerint a

Slaväckhen Gasse = Szlovák utca házaiban: 32 adózó családfő élt

Herrschaft Gassen = Úri utca házaiban: 24 adózó családfő élt

Brandwein Gassen = Pálinka utca házaiban: 62 adózó családfő élt

Ziegler Gassen = Tégla utca házaiban: 15 adózó családfő élt

Unter Neystüft = mai Rákóczi (alsó) házaiban: 25 adózó családfő élt

Ober Neystüft = mai Rákóczi (felső) házaiban: 22 adózó családfő élt

Teütschen Untertanen = Német „alattvalók” 180

Mágyor Moor = Magyar Moor 39

ÖSSZESEN: 219 adózó családfő

Így a falu lakosságát a családtagokkal együtt már 1200 főre becsülhetjük.

Ez a szám 1763-ban már megközelíthette a 3000 lelket.

1701. július 24-én szentelte fel gróf Széchenyi Pál kalocsai érsek, egyben veszprémi püspök a frissen felépült zárdatemplomot és kolostort.

A következő évi püspöklátogatást megemlítő jegyzőkönyv szűkszavúan ennyit ír Mórról: „Jó szántóföldje 200 hold.

Szőlőhegye elhanyagolt. Szarvasmarha és birkalegelője az erdőben és az erdőn kívül. Állatja 80, háza 17.”

(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)