Móri művész, akire büszkék lehetünk: Nagy Benedek

Népszerű ajánlatok

/Nagy Benedek az ifj. Ocskay Gábor szobor tervével, 2014-ben   – fotó:OKK Fehérvár/

Nem hiszem, hogy akadna móri lakos, aki nem találkozott még alkotásaival, annyit köszönhetünk neki. 1941. március 15-én született Illésházán. Hosszú évtizedek óta él Móron, a város Pro Urbe díjjal tüntette ki. Nem véletlen tehát, hogy igyekszünk még közelebb hozni őt a móriakhoz, környékbeliekhez.

Még valami:  Nagy Benedek 2018-ban Fejér Megye Díszpolgára lett!

A képzőművészről több forrásból- a teljesség igénye nélkül:

Nagy Benedek és Mór: 

Sárkányölő Szent György szobor, Mór 1993. 

A Móron élő és alkotó művészek közül kiemelkedő Nagy Benedek szobrászművész munkássága. Ismerői szerint legnemesebb emberi tulajdonsága a szépre való nevelés belülről jövő „kényszere”, ez a humanizmus fogalmazódik meg szobraiban, kisplasztikáiban, érméiben.

Négy évtizedes alkotó tevékenysége eredményeként Magyarországon – kis falvakban és nagy városokban – közel 40 köztéri szobra, alkotása hirdeti Soprontól Nyíregyházáig művészi tehetségét, azt, hogy a kortárs szobrászművészetet milyen magas színvonalon képviseli.

Kistérségünkben 1978-ban Bakonycsernyén állították fel első köztéri emlékművét a II. világháború áldozatainak emlékére.

Városképet formáló elképzelései valósultak meg a Móron felállított köztéri szobrai és közvetlen környezetük kialakításában.

Ezek az alkotások: Sárkányölő Szent György egészalakos bronz lovas szobor, Boldog Gizella egészalakos bronz-kő kompozíció, Bukfencező puttó bronz-kő ivókút, Mór belvárosának olyan vonzó arculatot adtak, amely valószínűleg a jövő századokra is átsugárzik.

2006-ban avatták fel az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére készített szabadtéri emlékművét a Milleniumi Emlékparkban.

Személyes tevékenységének is köszönhető a móri Lamberg-kastélyhoz tartozó műemléki Kútház megmentése, a Lamberg-kastély park teljes felújítása és szoborparkká alakítása, a zenepavilon és a madárház tervezése, kivitelezésének művezetése, magas színvonalú helyi kiállítási programok beindítása.

Sokirányú munkája mellett módot talált számos generáció művészeti nevelésére, közben családjában is felnevelt egy új művésznemzedéket, akik ma Móron szobrászként, restaurátorként, művészeti oktatóként gyarapítják értékeinket. (forrás:mor.hu)

fotó:Nagy Pál

2011. augusztusában avatták fel az Erzsébet téren a Wekerle Sándor móri születésű volt háromszoros miniszterelnököt dolgozószobájában ábrázoló kompozícióját, mely nem csak a tér, hanem a város dísze is. (a szerk.)

Artportál:

Kiállítások az adatbázisban:

Nagy Benedek szobrászművész kisplasztikái

Április – Nagy Benedek szobrászművész kiállítása

Mesterei: Szabó Iván.

1961-63: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szabó Iván. 1995: Mór, Pro Urbe-díj. 1970 óta Móron él, tanít és alkot. Kisplasztikákat, érmeket, megrendelésre köztéri kompozíciókat: emlékműveket, emlékszobrokat, portrékat, domborműveket készít. Megmunkál fémet, követ és fát. Alapvetően figuratív szobrászata expresszív hangoltságú. Művészetében visszatérő motívum a lovas-ábrázolás (Mór, Bakonycsernye, Törökbálint). Alkotásai részletgazdagok, mívesen kidolgozottak.

Egyéni kiállítások

1971-tõl állít ki Móron.

2001. óta áll a Boldog Gizella szobor Mór központjában

A szobor részlete – Forrás:wikimedia, Fotó:Globetrotter 19

Köztéri műveiből:

plasztika (diófa, 1972, Sopron, Óvónőképző Intézet)
Anya gyermekkel (mészkő, 1977, Csorna)
Felszabadulási emlékmű (fa, bronz, 1978, Bakonycsernye)
Radnóti Miklós (bronz portré, 1975, Mór)
Lebegés (1981, Mór, Általános Iskola)
körplasztika (fa, 1981, Mór)
Petőfi Sándor (bronz, 1982, Csorna)
Kodály Zoltán-emléktábla (fa, 1982, Székesfehérvár, Zeneiskola)
játszótéri plasztikák (fa, 1984, Mór)
Márkushegyi bányászemlékmű (bronz, 1984, Oroszlány)
plasztika (fa, vas, 1985, Mór, Pincesor)
Vörösmarty Mihály (bronz portrédombormű, 1986, Székesfehérvár, Vörösmarty Ipari Szakközépiskola)
Vörösmarty Mihály (fa mellszobor, 1987, Székesfehérvár, Vörösmarty Mihály Általános Iskola)
tondó (kerámia, 1987, Mór, Városi Könyvtár)
1848-as szabadságharc emlékműve (bazalt, 1989, Bodajk)
díszkút (kerámia, 1989, Mór, Lamberg-kastély)
József Attila (bronz mellszobor, 1990, Székesfehérvár, József Attila Kollégium)
Széchenyi István (bronz mellszobor, 1991, Székesfehérvár, Széchenyi István Szakközépiskola)
1848-as emléktábla (rézdomborítás, 1992, Székesfehérvár, Ady Endre u. 7.)
Szent Borbála (bronz, 1992, Balinkabánya)
Tanuló lányok (bronz, fa, 1992, Agárd)
Feszület (fa, bronz, 1992, Székesfehérvár, Szent István Székesegyház)
Szent György (bronz, márvány, 1993, Mór)
Gyóni Géza (bronz, kő, 1996, Sopron, Deák tér)
Lovas. Millecentenáriumi emlékmű (bronz, 1996, Törökbálint)
Áron Nagy Lajos-emlék (bronz, 1997, Székesfehérvár, Basa u.)
Tompa Mihály (bronz mellszobor, 1997, Sopron)
Gyóni Géza (bronz, kő, 1997, Székesfehérvár, Szent István Művelődési Ház)
Vas Gereben (bronz mellszobor, 1998, Fürged)
Szt. István (Tab, 2000).
Irodalom
PÉNTEK I.: ~ csendjei, Fejér Megyei Hírlap, 1988. november 18.
Fejér megye képző- és iparművészeti kézikönyve, Dunaújváros, 1997
SZÜCS E.: “Nem szeretek kérni, főleg nem rangot.” Beszélgetés ~ szobrászművésszel, Árgus, 2000/2.
Szolláth György-Wehner Tibor (forrás:artportal.hu)

Budapesten avatták fel Kéthly Annáról készült szobrát.

Az alkotás itt látható:

A kép forrása: wikimedia, Fotó:Globetrotter 19

Bukfencező angyal –   Forrás:mek.oszk.hu

2000-ben készült alkotása Móron a Lamberg-kastély parkjában 

Lovagkeresztes szobrászművész

Köztéri alkotásai, rokonok, barátok és számtalan emlék fűzi Sop­ron­hoz Nagy Benedek szobrászművészt, aki idén átvehette a Magyar Ér­dem­rend lovagkeresztje kitüntetést.

A Csallóközi Illésházáról 1947-ben költöztünk Rábapordányba, nevelkedésem színhelyére. Családi alapon sok szálon kötődöm Sopronhoz. Anyai nagyanyám, nagynénéim, nővérem, öcsém és családja mind soproniak.

1970-ben a „Nyár” című szobrom az Egervári Művésztelepen nagy feltűnést keltett. A Magyar Képzőművészeti Lektorátus javaslatára megvásárolta az állam és a soproni óvónőképző gyakorló óvodájának ajándékozta – meséli soproni kapcsolatairól a művész.

Nagy Benedek 1996-ban Sopron mecénásai, Káspár Terézia és Káspár Hermina megrendelésére készítette Gyóni Géza szobrát a Deák térre. – A Káspár-testvérek kérésére készült a szoborsétány, Arany János és Tompa Mihály mellszobrával –– emlékszik a művész.

– Nagy álmuk volt még egy Berzsenyi-mellszobor. Tompa Mihály szobrát három éve színesfémtolvajok ellopták. A városszépítõ egyesület újraöntette. A legutóbb 2011-ben készítettem Flandorffer Ignác bronz mellszobrát, a városszépítõk megrendelésére.

Az egyetem arborétumában áll a közelmúltban készült két mellszobrom, igazán gyönyörű környezetben.

Alkotás közben: Nagy Benedek szobrászművész megrendelésre köztéri kompozíciókat, emlékműveket, emlékszobrokat, portrékat, domborműveket készít – számos alkotása található Sopronban is

Életrajz

1941-ben Illésházán született, 1947-ben a családját kitelepítették a Felvidékről, így gyermekkorát Rábapordányban töltötte. A pápai tanítóképzőben Cziráki Lajos festőművész irányította a művészetek felé. 1961–63. között végezte a képzőművészeti főiskolát. 1970 óta Móron él, tanít és alkot. Kisplasztikákat, érmeket, megrendelésre köztéri emlékműveket, emlékszobrokat, portrékat, domborműveket készít. Megmunkál fémet, követ és fát. 2012. március 15-én átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. (forrás:sopron.hu/sopronitema.hu)

“Lovasélet:

A témát meg kell érinteni

Vannak képzőművészek, akiket mesterségük minden fortélya érdekel, szeretnének a dolgok mélyére látni, még akkor is, ha ez – mások szakterülete lévén – nem lenne feltétlen része az adott téma megformálásának.

Nagy Benedek, Móron élő szobrász ilyen, ő sem áll meg a modell vagy a kész szobor megformázásánál, addig akarja “kézben tartani” az anyagot, míg az a nagyközönség számára is elérhető látvánnyá válik.

Ezért számítanak hétköznapi fogalomnak nála a “védőgázos hegesztés”, vagy a viaszveszejtéses technológia mások számára misztikusnak tűnő mesterfogásai.

S amit még tudnunk kell róla: művészetében visszatérő motívum a lovas ábrázolás, mint ahogyan arról többek között Móron, Tabon vagy Törökbálinton felállított köztéri alkotásai kapcsán is meggyőződhetünk.

Nagy Benedek 1941-ben Illésházán született, de Rábapordányban nevelkedett. Gyerekkorában a nyolcvan holdon gazdálkodó – ma így mondanánk – paraszt értelmiségi nagyapától és a pedagógus apától az állatok, a föld és az emberek szeretetét és tiszteletét kapta útravalóul.

Az Eszterházy-majorság szolgálati lakásában élve mindennapos élmény volt számára a súlyos muraközi lovak által húzott társzekerek, vagy a lópatkolás látványa. Amit lehetett, természetesen megérintett, a kezébe is fogott, hogy jobban “lássa” azt a bizonyos lényeget, ami gyakran a szem számára sem érzékelhető.

Természetesen így van a lovakkal is, amelyek körülveszik, meghatározzák hétköznapjait. Fenn a móri szőlőhegyen egy műterem-földház (a domboldalba beépített épület) szomszédságában állnak a karámok és az istálló, ahol kedvenceit tartja.

Mikor megérkezünk, és átverekedjük magunkat a törleszkedő, ámde borjú nagyságú házőrzőn, a lovak vágtában jönnek gazdájuk elé. Igyekezetüknek extra szénaadag a jutalma, hogy jó szívvel emlékezzenek látogatásunkra. A művész nagy élvezettel simítja végig a lovak hátát, kezébe veszi patájukat, olyan odaadással, mintha nem végezte volna már el ezerszer ugyanezt a műveletet kedvenceivel.

– Az emberben úgy van benne a ló, ha végigkefélte a hátát, kezébe vette a lábát – mondja nagy átéléssel.

A félig földbe rejtett, mégis világos műteremben ugyancsak minden Nagy Benedek keze munkájának nyomát viseli: a fatörzsből készült galéria és a földből rakott kazán-kemence egyaránt, de a bejárat fölött feszülő, fából készült ívelt áthidaló nemkülönben.

Kicsit fentebb még egy meglepetés vár ránk: egy őzsuta, amely rövid megszakításoktól eltekintve ugyancsak itt él saját karámjában, itt érzi jól magát. Egyszer már egy gidával is megajándékozta önként választott emberi társát. Hozzánk bizalmatlan ugyan, de nincs olyan messze, hogy ne csodálhatnánk meg e szelíd vadat.

Az imént még “odalent” a városban beszélgettünk múltról és jelenről, felelevenítve azokat az állomásokat, amelyek nagy jelentőségűek voltak Nagy Benedek életében. A Képzőművészeti Főiskolát 1963-ban végezte el, mestere Szabó Iván volt.

Életének legmeghatározóbb szakasza Mórhoz köti, már harminchárom év óta él a szőlő és bor városában. Munkásságát a város – ahol 1971 óta állít ki rendszeresen – 1995-ben Pro Urbe-díjjal ismerte el.

A móri lét persze nemcsak az alkotó művészről, de a tanítóról, szimpóziumok vezetőjéről is szól, ugyebár az alma nem esik messze a fájától.

Az 1990-ben alakult, de negyedszázados előzményekkel rendelkező Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány nem képzelhető el Nagy Benedek nélkül.

Az eltelt évtizedek a tanításban és az alkotó munkában is szinte végig a kísérletezés évei voltak Nagy Benedek számára. Pontosabban egy olyan szemlélet formálódásának ideje volt ez, amely az adott témához mindig a legmegfelelőbb anyagot keresi.

Így a fa, a kõ és a fém mindig “engedelmes” alapanyagai voltak a hozzájuk nyúló művésznek, vagy a bizalmát élvező művészjelölteknek. Mostanában a bronzöntés az egyik fő terület, ahol mindig akadnak még újdonságok, meglepetések.

– Kicsit furcsállom, hogy léteznek mindenféle mesteriskolák, de például bronzöntésből nincs még doktori cím – mondja Nagy Benedek. – Pedig nagyon sok múlik a bronzöntő munkáján a végeredmény tekintetében. Én például öntés közben pálcákat is szoktam készíteni, amelyekkel nagyon megkönnyítem az utólagos korrekciókat.

A pálcák és az argon-védőgáz segítségével úgy be lehet gyógyítani az öntés sebeit, mintha nem is lett volna javítva az anyag.

A bronz természetesen nem olcsó mulatság, ára behatárolja a rendszeresen megrendezett szimpóziumokra meghívható művészek számát is.

– Könnyebb volt a helyzet, amikor merített papírra készültek grafikák az alkotótáborokban, akkor nem merültek fel a maihoz hasonló anyagi gondok – állítja Nagy Benedek, aki nemcsak köztéri kompozíciókat – emlékműveket, emlékszobrokat, portrékat, domborműveket – készít, de otthon van a kisplasztikák és érmek világában is.

Köztéri munkáit hosszan sorolja a művészeti lexikon, de ő elsősorban a móri Szent György-szobrot, a közeli Bodajkon felállított emléksztélét, a szekszárdi millenniumi emlékművet, a törökbálinti lovas millecentenáriumi emlékművet és a Tabon három évvel ezelőtt avatott Szt. István-emlékművet említi.

Ezzel együtt több városban és községben több tucatnyi, íróknak, történelmi személyiségeknek és eseményeknek emléket állító köztéri munkája hívja fel magára a figyelmet.

Végezetül, hogy hogy kicsit haza is beszéljünk: külön köszönettel tartozunk Nagy Benedeknek a Ló-Art galéria első, móri kiállításához nyújtott közvetlen segítségéért és tanácsaiért. (forrás:lovaselet.info)

Végezetül: alig felnőttkoromtól kezdve van szerencsém ismerni (még ha az utóbbi évtizedekben talán nem is találkoztam vele – a szerk.), figyelemmel kísérni munkásságát, mindazt, amit Móron/Mórért tett.  Nem csak művészként, de emberként is.

Ez utóbbi  – szerintem – legalább olyan fontos !

Írj kommentet

Az e-mail címed nem kerül publikálásra


*