/fotó:varbarat.hu/
Környezetünk, főképp a Vértes és a Bakony sok műemlékkel, látnivalóval rendelkezik, köztük több várral, várrommal. Egy körutazás keretében bemutatunk/bemutattunk néhányat, talán kedvet csinálunk alaposabb megismerésükhöz is.
Most egy olyan következik, melynek már alig láthatóak maradványai:
Jásd községtől kb. 1 kilométerre délnyugatra, a Szentkúttól kb. 300 méterre, a Gaja-patak déli partján az enyhe lejtésű teraszos domboldal meredek szélén található az Árpád-kori kettős sáncú földvár.
A Gaja-patak völgye a kedvező geológiai, éghajlati, vízrajzi viszonyainak köszönhetően a legősibb időktől folyamatoson lakott terület volt.
A település környéke már ie. 2800-2500 táján is lakóhelyéül szolgált az újkőkori (neolit) Lengyeli kultúra népének.
A Tési Malom-dűlőben, Szilvár-malom és a Rubányi-dűlő környékén előkerült edénytöredékek és fémsalak bizonyítja, hogy a bronzkorban és a kelta korban is lakott terület volt.
Az I-IV. században a település határában több római villagazdaság (villa rustica és villa urbina) működött.
A Tési Malom-dűlőben még ma is megfigyelhető alapfal nyomok, és a régészeti leletek egyértelműen igazolják a rómaik helyi jelenlétét.
A X. század elején a honfoglaló magyar népesség telepedett le ezen a vidéken.
A Tési Malom-dűlő, Tatárhegy, Újkenderföldek és a Rubányi-dűlő területén alakult ki a kora Árpád-kori település.
A település temetőjének néhány sírja 1993-ban került elő, melyeknek szegényes melléklete arról árulkodik, hogy egy átlagos 80-120 főt számláló köznépi falu alakult ki ezen a területen.
Jásd okleveles említése 1164-ben a Szt. György bencés apátság alapításával kezdődik.
A középkorban jelentős településsé fejlődött.
Az 1528-ban készült Magyarország első térképén (Lázár mester és Jakob Ziegler alkotása) Iayst néven ábrázolják.
A török korban a lakosság elmenekült a település elpusztult.
A várban ásatás még nem volt, területén korábban népvándorláskorinak meghatározott cserépdarabokat találtak.
Későbbi terepbejárások során apróra törött Árpád-kori cserépdarabokat találtak.
Régebbi leírások szerint a Gaja-patak mosta el az erődítés északi félét és eredetileg két kör alakú sánc vette körül, de ezt a feltételezést az újabb megfigyelések tagadják.
Nem mosta el a földvár felét a Gaja-patak, mert eredetileg is a félkör alakú kettős földsánc és a meredek domboldal védte.
A Gaja-patak völgye felé meredek partban végződő enyhe lejtésű terasz szélén fekvő földvárat a domboldal többi részétől elválasztó kettős sáncárok jó állapotban megmaradt.
A sáncokkal védett területen kis méretű lakótorony maradványai láthatók.
(forrás:varbarat.hu)
(fotó:varbarat.hu)
Írj Te először kommentet "A Gaja-patak partján áll(t) ez a régi földvár: Márkusvár"