Móri mondák, mesék…- Hová mész, Franzi?

/a kép illusztráció – forrás:wikipedia/

Mór történetének egyes korszakaival, az „őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

„…A legnehezebb munkában, az aratásban mindenkinek részt kellett vennie ereje szerint: Alle, die Hände und Füsse haben = Mindenki, akinek keze-lába van! A férfiak az előző napon kikalapált kaszával vágták a rendet, innen az asszonyok sarlóval szedték fel és rakták a gyerekek által odafektetett szalmakötélre.

Az összekötött kévéket „keresztekbe” hordták össze: az árpából 14, – a búzából és rozsból 18 kévét raktak egy keresztbe.

A legtetejére kötözött kéve neve a „huszár” volt, még németül is „Huzár”-nak mondták. Ezután az egész táblát összegereblyézték, az így kapott kuszáiékot (Németül is „kuzát”-nak hívták) is összekötötték és egy kereszt déli, szélvédett oldalához rakták, hogy az esőtől kissé védve legyen.

Az aratás embert próbáló nehéz munkáját jól jellemzi egy rövid anekdota:

A nagylegénnyé cseperedett fiú, – nevezzük Francinak – élete első igazi aratására készült, ezúttal már mint kaszás!

Persze már eddig is munkára lett fogva. Az előző években azonban csak vizet hordott, kötelet terített, segített a gereblyézésben, a kévék összehordásában.

Reggel büszkén lépdelt az apja mellett, vállán a Gippert vaskereskedésben vásárolt új kaszával, melyet már ő maga kalapált élesre apja útmutatása szerint.

A szembejövők megkérdezték tőle: Wo gehst denn hin, Franzi? Hová mész, Franzi?

Az erejével, kitartásával eddig is mindig kérkedő legény harsányan vágta rá a választ:

In Schnid! Aratni!

Ugyanez a nagylegény este fáradtan kullogott hazafelé.

A járókelők megint megkérdezték tőle: Wo bist denn gewest, Franzi? Hol voltál, Franzi?

A válasz alig hallható nyöszörgés: In Schnid!…” (Aratni!)