Környékünk nevezetességeiből: Bodajki-tó

(Fenti képen a Bodajki-tó – Forrás:wikipedia, Fotó:SamuT)

„A Bodajki-tó Fejér megyében, Bodajk mellett található természetes gyógyforrások által táplált tó.

Történelem

A bővizű források gyógyvizét már évszázadok óta ismerték, s hasznosították. A balneológusokat már a 18. században foglalkoztatta a bodajki források eredete és a víz vegyi összetétele, melyre a szakemberek figyelme különösen a móri földrengések után terelődött rá. A források magnéziumot és szabadszénsavat tartalmazó vize a Dunántúlon lejátszódó utóvulkáni tevékenység bizonyítéka.

A tó vizének összetételéről az első szakvélemény 1765-ben született, amely megállapította, hogy a vízben nagy mennyiségben található az úgynevezett szappanföld –, melynek köszönhetően a bodajki asszonyok szappan és tisztítószerek nélkül tudták habfehérre mosni ruháikat –, s a tavat tápláló források vize magnéziumon, szénsavon, s a szappanföldön kívül sziksót, vasat, lúgsót és még egyéb ásványi anyagokat is tartalmaz. A víz tulajdonsága még, hogy kiváló vegyi összetétele, csak felmelegítve hasznosul.

A tavat tápláló források vize különösen a reumatikus megbetegedésekben, fizikai és szellemi kimerültségben, különféle női betegségekben szenvedők számára hoz gyógyulást.

A tó üdülőhellyé való fejlesztése a 19. században kezdődött el. A bodajki fürdő legismertebb bérlője és 19. századi felvirágoztatója a rangos középnemesi családból származó fővárosi ügyvéd és Pest első közjegyzője, székelyhídi Szekrényessy József (1811-1877) volt. Szekrényessy Széchenyi István belső munkatársaként titkára volt a Nemzeti Kaszinónak és Lovaregyletnek, de nevéhez köthető a Pesti Zeneakadémia hegedűtanszakának alapítása, ugyanakkor első sporttudósítónkat is benne tisztelhetjük. Fia, Szekrényessy Kálmán (1846-1923) volt az első magyar úszó, első magyar sportlap alapító és a Balaton első átúszója (Siófok-Füred, 1880.).

A fővárosiak ünnepelt „Kis Széchenyije” (e nevet a legnagyobb magyar munkásságának továbbvitele miatt tiszteletből ragasztották rá Szekrényessy Józsefre kortársai) híressé vált többek között számos fővárosi bérleménye és azok kulturális célú hasznosítása okán. (Margitsziget, Császárfürdő, Lóversenytér, Rudas fürdő, Orczy-kert, Laszlovszky-major, régi Fűvészkert, Rumbach fürdő, Vígadó stb.). A bodajki fürdőt hosszú időn át bérelte és fejlesztette.

A II. világháború után

A környéken folyó bauxitbányászat hatására azonban a tavat tápláló források elapadtak. 1992-ben a tavat rendbe hozták, és egy 170 m mélyre fúrt kútból kezdték mesterségesen táplálni, így újból fürdőhellyé vált, a nyári szezonban strandként működött. Telente leeresztették, és csak annyi vizet hagytak benne, hogy korcsolyázásra alkalmas legyen. A bányászat megszűnését követően ugyanakkor a karsztvízszint újból megemelkedett, ezért a tófürdő körbebetonozott medencéjének aljának burkolatát felszedték, hogy a víz itt, és ne a környező ingatlanok területén törjön fel. A természetes vízpótlás azonban algásodást, hínárosodást váltott ki, ami ellen többféleképpen (amúrok betelepítésével, 2015-től vízforgató beépítésével) próbáltak védekezni.

2017-ben az önkormányzat csaknem 150 millió forint uniós támogatást nyert a tó és környéke infrastrukturális felújítására.”

Forrás:wikipedia

A tó és környékének felújítása jelenleg is folyik – a szerk.