Egy szürettel kapcsolatos történet:
“…A kádban levő cefrét szorgos csömöszölés közepette a prés “kosarába” (Presskhoe) hordták.
Ha a kórus megtelt, ráhelyezték a “libát” (Ganz), majd erre a papot (Pfoff, vagy Pfoere), mely a felső présfa súlyát adta le a cefére.
Ezt a súlyt a “kő” felhúzásával növelték. A régebbi préstípusokon még négy szegletes re ácsolt és kődarabokkal nehezített ún. Staarkrantz” (Kőkoszorú) adta a súlyt.
Ez később átadta a helyét a betonból, vagy Piszkei, esetleg Pilisvörösvári fél-márványból készített kőkoloncnak.
A Pfoere – vagyis pap nevű rész említésével megint egy anekdota jut eszembe.
Új kapucinus pap érkezett a móri kolostorba, éppen szüret idején.
Első kimenőjét arra használta, hogy végigsétált a pincesoron, s az egyik présháznál megállva érdeklődéssel nézte a préselők munkáját.
Ketten a mustot hordták be a pincébe, harmadik társuk éppen a libát tette fel a megtelt kórusra. Most a pap következett volna, azonban bosszúsan látta, hogy az tőle messze, a présház sarkában fekszik.
Hogy ne kelljen lemásznia a présről, rákiáltott társaira: Hozzátok ide nekem azt a papot!
Az ajtóban nézelődő pap azt hitte, ő róla van szó – talán a présen álló haragszik a papokra és meg akarja őt verni – ezért sarkon fordulva köszönés nélkül elszaladt…”
(Részlet Schwartz Alajos: A Móri németség története és élete c. könyvéből – a szerző engedélyével)
Írj Te először kommentet "Vidám móri szüreti anekdota: Hozzátok ide nekem azt a papot!"