Gyilkos rablók rejtőzködtek a móri erdőkben

/A kép illusztráció/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór és közvetlen környéke  20. századi történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez az 1800-as évek elejéről:

“…Sárkány fejlődésének hivatalos egyházi elismerését jelentette, hogy az eddigi helyi káplánságot 1806-ban plébánia rangjára emelték.

Indoklásul azt hozzák fel, hogy a falu lélekszáma már 544 és a lakosság évről évre gyarapodik. A község a fő kereskedelmi útvonal, a Király útja (Via regia) mellett fekszik.

A régi anyaegyházhoz, Mórhoz vezető út veszélyes a rablók miatt, mivel az erdőkkel borított hegyekben szomorú tapasztalat szerint az utazókat lovaiktól és egyéb értékeiktől megfosztják.

Az utóbbi érv nem volt üres szólam, hiszen Bethlen grófnak 1804-ben az Udvari Királyi Kancelláriához kellett fordulnia Bécsben kelt levelével a móri erdőkben rejtőzködő rablók garázdálkodása miatt.

A földesúr sárkányi juhászát, amint a mezőn legeltette juhait, baltájukkal megölték, mert nem volt hajlandó átadni az általuk követelt kost. A minap pedig sertéseit próbálták elrabolni.

A gróf félelmét fejezte ki amiatt, hogy falujára, Sárkányra — amint az a múlt évben Mórott történt — a romlott emberek tüzet vetnek. Az említett gyilkos kanászokat egyébként a helybeli lakosok üldözőbe vették, és minthogy nem adták meg magukat, agyonverték mindhármukat.

A helytartótanács 1800. évi rendeletének értelmében minden agyonvert gyilkosért 25 ft jutalmat kellett kifizetni a kamarai pénztárból. A 13 sárkányi jobbágy is megkapta tettének jutalmát, amint azt az átvételi elismervényen kezük keresztvonásával igazolták, közülük ugyanis egy sem tudott írni…”

Forrás:Library.hungaricana.hu/Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)  / Vadász Géza: Bakonysárkány

Kiemelések tőlem – a szerk.