A Vértes vadonában – a vértesi ember vadászatból élt…

/A képen: karsztbokorerdős táj – Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzsák – Múzeumi Magazin 1978/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór és térsége 20. századi történetéről, érdekességeiről, életéről szóló régi híradások – mint például ez, mely a Múzsák című Múzeumi Magazinban jelent meg 1978-ban. Érdekes, sokak számára vélhetően új információkat is tartalmaz szűkebb-tágabb otthonunkról:

Több fejezetben közöljük, itt a második része (az első rész ugyanebben a rovatban – “Színes”)  olvasható:

“…Sivatag erdő, vagyis erdőrengeteg. Ma is szinte megszakítás nélkül borítják a hegység hatalmas fennsíkját a tölgyesek, bükkösök. A lombtengert csak itt-ott tarkítják apró tisztások, erdei rétek. Belsejében mindössze egyetlen falu búvik meg, Vérteskozma. A táj többi községe mind a hegység szegélyére települt. A Vértes a legősibb emberi lakóhely.

Vértesszőlősön 1965-ben bukkantak rá a félmillió évvel ezelőtt itt élt ősember koponyacsontjára. Ebből a korból Európában addig csupán a mauerni emberi állkapocs került elő, amely mellől azonban minden kísérő lelet hiányzott. Vértesszőlősön az ősember lakóhelyét, kőeszközeit, vadászszerszámait, táplálékának maradványait és tűzhelyét találták meg.

A vértesi ember közel félmillió éven át vadászatból élt. Az összefüggő hatalmas erdőség, amely nevezetes vadászaton, melyet a pozsonyi diétáról leruccant „Gróffok, Bárók és Fő nemes Iffiak” mulattatására rendezett ama jeles férfiú, „kinek pennájábul folyt ki A Falusi Nótáriusnak Budára való Utazása”. Négy napig szóltak a flinták, az elöltöltős kovás puskák a fölvert vadak.nagy riadalmára. Sziklás hegyhátakon, sűrű bozótosokban, szálas bükkök és gyertyánok alján, vízmosások szakadékos medrében űzték a farkast, a hiúzt, a medvét a jeles törvényhozók. Röfögve, fújva menekült a dágványból kievickélő vad- disznókonda, rémülten futott az üldözőbe vett szarvascsalád:

„A Bika elöl ment, többit vezérletté, / Nagy szarvát a hátán végig le fektette, / A Meddő két tehén vezérét követte, / Annyá- nak két borjú mindig volt mellette . . .”

FOLYTATJUK!

Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzsák – Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978) / 1978 / 1. szám