„A jövő egy kicsit most nekünk játszik…”Miklós Csabi a móri borokról, borvidékünk kilátásairól

/Fotó: Miklós Csabi saját archívumából/

A Móri Állami Gazdaság megszűnését követően a Móri Borvidék önállóságának megszüntetése is szóba került. Pedig  – tekintsünk csak vissza! – borvidékünk múltja a történelmi időkben kezdődött. Mór község  1901-ben kérvényezte, hogy Mór és vidéke önálló borvidékként szerepelhessen. A XVIII. században forrt össze térségünk és az ezerjó története. Ekkor érkeztek a német telepesek,  ebben az időben telepedtek le Móron a kapucinusok is, akik a környék kiváló szőlőművelői lettek.  Később a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borokat vásárolták a legmagasabb áron.  Borvidékünk fejlődésében, a mindenkori ízlésnek megfelelő borok népszerűsítésében a fiatalabb borásznemzedéknek nagy szerepe volt és lesz. Egyebek mellett ezekről kérdeztem Miklós Csabit, a Miklós Csabi Pincészet tulajdonosát is:

-Móri születésű.  Milyen kapcsolatban volt gyerekként a szőlővel, mi indította el ezen a pályán,  és mikor szüretelt először saját szőlőjében?

Tíz éves voltam, amikor édesapámmal együtt telepítettük az első területünket a Vénhegyen 1986-ban.  Az indított el a pályán, hogy együtt tudtam vele dolgozni, és ennek volt egy nagyon nagy élménye. Akkor persze nem mindig élveztem, de most visszagondolva komoly fegyelmet és hozzáértést biztosított ez az időszak.  Láttam a szőlőt mindenféle vegetációs periódusban, és láttam, hogy kell telepíteni. Tehát kialakult egy elég jó szakmai rálátásom. Ez után kerültem szakmai középiskolába, majd a Kertészeti Főiskolára, és bormarketingből diplomáztam. A pincémet 2001-ben vettem.  Az első szüretem saját szőlőről 26 éves koromban, 2002-ben volt.

-A móri bor régen nagyon kedvelt volt Ausztriában. Az 1930-as években is jöttek a Móri Bornapra az osztrák vendéglősök, gazdák. A monarchia korában – ha jól tudom – móri borozó is volt Bécsben.  Ön szerint külföldön újra ilyen népszerűek lehetnek a Móri Borvidék nedűi?

Ezt egy nagyon komoly kutatómunkának kell megelőznie! Mert külföldön nem mindegy, hogy hol, milyen közönségnek – tehát például az élelmiszer-kereskedelemben vagy vendéglátásban – találja-e meg a helyét a móri bor. Nagyon összetett kérdés, és nem tudom a jó választ erre, mert ha megtalálunk egy külföldi piacot, akkor azt  tartósan ki kell tudnunk szolgálni  igényeinek megfelelően.

Ehhez szerintem nagyon jó az a kezdeményezés, ami a We Love Mórral elindult a fiatalabb móri borászokkal. Van már valamilyen egységes munka, érdemes folytatni. Nagyszerű, hogy össze tudunk fogni, és a kereskedelemben ezt a fajta kutatómunkát szintén valami hasonló módszerrel kellene elindítanunk. Akkor, amikor konkrétan meg tudjuk fogalmazni, hogy melyik borokat, milyen áron, milyen rutinnal, milyen rendszerben, milyen külföldi közönségnek szeretnénk értékesíteni, onnantól leszünk mi újból nemzetközi szinten piacképesek hosszú távon. Itt most nem egy-egy raklap borról beszélek, ami valamelyik termelőtől elmegy, hanem hogy rendszeresen kiszolgáljuk a hazánkon kívüli piacot.

Tehát azt mondom, hogy először egy nagyon komoly piackutató munka kell, és ha ennek az eredményei megvannak, ki kell elemezni, levonni a megfelelő konzekvenciákat. El kell lesni példákat hasonló méretű, kvalitású magyar borvidékektől, ők mit csinálnak jól – esetleg mit mi csinálnánk másképp -, és ezekből felépíteni egy lehetőséget.

Meg kell néznünk, mik az erősségei a Móri Borvidéknek, ha a nemzetközi piacra szeretnénk kerülni! Mik a gyengeségei? Utóbbiakat ki kell küszöbölni, akciótervet létrehozni, aztán beleállni és csinálni. Akkor leszünk igazán  sikeresek!

-Fontos a Móri Borvidék önállósága?

Igen. Nagyon fontos! Attól, hogy saját hegyközségünk van, intézni tudjuk a szőlészettel, borászattal kapcsolatos dolgokat. E nélkül nagyon nehezen lehetnénk ennyire hatékonyak. Legyünk büszkék a történelmi hagyományainkra, arra, hogy mekkora területen gazdálkodtunk. Ez a terület nagyon összement, és hála több nagyobb gazdánknak, akik még életben tartják a „borvidékiségünket”. A jövőben értékesíthetőség és megítélés szempontjából egyaránt lényeges, hogy önállóak maradjunk.

-Milyen volt az idei termés, milyennek ígérkeznek az újborok?

Nem lesz egy kiemelkedő évjárat 2022. Az aszály nagyon megzavart bennünket, mert nagyon kicsi termékmennyiséggel számoltunk, és az augusztus végétől szeptember végéig tartó rendszeres csapadék  a korábban vártnál mennyiségtől  több mustot eredményezett, viszont töménységben, koncentráltságban nem. Tehát nem voltak olyanok a mustok, mint amilyent mi szeretünk. Éppen ezért az átlagos évjáratnál egy picit jobb lesz, de kiemelkedő semmiképp.

-Ön szerint milyen bortrendek várhatók a következő években?

Mindenképpen a gyümölcsös borok! Jelen pillanatban az a trend, hogy azok a piacra kerülő boraink működnek sikeresen, ahol ez van előtérben. Tehát a gyümölcsösség a könnyen megszerethető, könnyen értelmezhető, könnyen fogyasztható borok világát jelenti. Szinte minden ember szereti a gyümölcsöt. Éppen ezért nekünk a nem túl nagy alkoholtartalmú, közepes testű, zamatos, jó savérzetű, feszes borokra kell koncentrálnunk. Egyelőre azt merem mondani, hogy az irányunk rendkívül jó, a móri borok ezt tökéletesen tudják, és a talajhatásnak (mészkő altalajunk van), a völgyhatásnak, valamint a viszonylag hűvösebb éghajlatnak köszönhetően nekünk mindig lesznek megfelelő mennyiségben szép, érett savaink.

Ez bennünket abba az irányba fog vinni, hogy ezt a borstílust tudjuk majd produkálni. Úgy gondolom, hogy a jövő egy kicsit most nekünk játszik. Egy picit a mi oldalunkon áll most a közízlés, mert azok a fajták, amelyekkel Mór dolgozik – az ezerjó gyermekei, a chardonnay, az irsai olivér, a cserszegi vonal, a szürkebarát -, mind tudják ezt. A komolyabb borkategóriában pedig természetesen az ezerjó tépett egy nagyon jó sorszámot magának. De meg kell küzdenie az olasz rizling, furmint, hárslevelű, juhfark dimenzióval, ami egy összetettebb és nehezebb feladat. A gyümölcsös kategóriában, a közepes árfekvésű borok kategóriájában Mór tudja majd azt az elvárást, ami jelen pillanatban a közízlés, illetve amilyen irányba ez halad.

-Ehhez a témához kapcsolódva: mely fajták lehetnek majd a legnépszerűbb móri borok?

Fő fajtánk az ezerjó! Ezt nem szabad kihagyni a sorból. Bármennyire is nem egy gyorsan fejlődő fajtáról van szó – mármint a pincében –,  bármennyire nem az a fajta, ami olyan könnyen értelmezhető, mint egy irsai, egy cserszegi, egy sauvignon, de mindenképpen szükség van egy móri szortimentre is.

Mi erről vagyunk híresek! A mi konvertibilis valutánk a Móri Ezerjó, mert mindenki, ha Mórra jön, ezerjót szeretne inni. Célunk, feladatunk, hogy ezt kommunikáljuk, és ebbe energiát, hitet fektessünk.  Ha szeretnénk a közízlésnek megfelelni –  ahogy  említettem -,  szükséges foglalkozni az ezerjó gyermekeivel: a zenittel, a generosával, nagyon jó tud lenni egy szürkebarát, egy sárga muskotály.

Mivel változik az éghajlat, nekünk arra is gondolnunk kell, hogy egyelőre csak kis arányban, de kékszőlőt is érdemes lenne telepítenünk.  Soha nem a nagy tételről fog szólni a móri vörösbor, de az, hogy elegáns, jó ivású vörösbort – esetleg például egy kékfrankost, pinot noirt – készítsünk, ezt nem szabad elfelejteni. De természetesen fontos, hogy milyen arányban ültetünk fehér borszőlőt, illetve kékszőlőt. Stratégiai döntés, hogy mit fogunk termelni, mert amit telepítünk, a következő negyven évben arról szeretnénk szüretelni. Nagyon összetett kérdés ez, amelyről csak a saját véleményemet merem elmondani. De hogy ez jó-e, arra nem merek garanciát vállalni.

 

                                                                 Nagy Pál