Sárközi-Nagy Ilona: „Fontos, hogy tudjuk, honnan jövünk, kik vagyunk…”

/Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából  –  Fotó: Margitay Klára/

Immár a harmadik olyan esztendőhöz  érkeztünk, amely nem érhet véget úgy, hogy meg ne kerestem volna Sárközi-Nagy Ilona móri származású színművésznőt, aki – mint az korábbi riportjainkból is kiderült – büszke itteni származására, gyökereire.  Színházról, moziról volt szó, de Mór ezúttal is szóba került:

-Tavaly év végén azt mondta, hogy társulatával, az E-Mancik Színházi Manufaktúrával több új anyagon  (próza, verses előadás) dolgoznak.  Elkészültek ezek?

Nemrég mutattuk be Verslábak HAZAfelé – kis magyar közérzet című előadásunkat, amelyben a klasszikus és kortárs magyar líra segítségével próbálunk a magyarságunkról, a jelenünkről, jövőnkről beszélni, a múltunk tükrében. Esterházy Péter írta Pilinszkyről szóló esszéjében: “hajlamos vagyok azt gondolni, hogy magyarnak lenni főként nem más, mint az „ilyen” szavak ismerete. Öröme.  A mitnekemtezordon, a kiterítenekúgyis, a márvénülőkezemmel.  Nagy dolog ez, nagy dolog valahol otthon lehetni.”

Valami ilyesmit keresünk mi is, otthon lenni ebben a zűrzavarban, ami körülvesz minket.  Ebben hihetetlen segítséget tudnak nyújtani a versek. Olyan mellbevágó hallani József Attila: Levegőt című művét, vagy éppen a Kölcsey: Husztot, vagy Kiss Judit Ágnes Szózat parafrázisát, a Szót. És még sorolhatnám. Három éven keresztül gyűjtöttük az anyagot, rengeteg verset halmoztunk fel, amiből végül a mostani állapotunk, gondolataink rendszerezték ennek az előadásnak a szövetét. Sipos Vera csatlakozott hozzánk rendezőként, aminek nagyon örülök. Rengeteg humorral, finom játékkal, apró gegekkel segít könnyebben befogadhatóvá tenni ezt az egyébként sűrű, és helyenként igen megrendítő anyagot.

-A társulat előadásain kívül játszott még valamelyik színházban?

Hosszas, folyton meg-megszakadó próbafolyamat előzte meg Adorján Beáta: LOFT című kortárs magyar vígjátékának bemutatóját, melyet a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház fogadott be. Elképesztő sikerrel játszottuk az első előadásokat. Már a bemutató után ki kellett tűzni egy újabb előadást a tervezetten kívül, és még lehetett volna, ha sikerül egyeztetni, mert akkora az érdeklődés. Ez nagyon jó érzés. Most épp szünetet tart a színház – sok más intézményhez hasonlóan – a fűtési szezon miatt, de tavasszal újra elővesszük. A valóban szokatlanul hosszú, de nagyon vidám próbaidőszak viszont hozott valami nagyon jót: három csodásan vicces, önzetlen, figyelmes, és érzékeny nő barátságát. A három gyönyörű nő: Auksz Éva, Sajgál Erika – akikkel együtt játszom -, és Naszlady Éva, aki mindannyiunk motorja, vagyis a rendezőnk.

Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából  –  Fotó: Ónodi Zoltán

-Nagyon jó a visszhangja a „Szia, Életem” című filmnek. Ezen kívül hol láthatjuk a közeljövőben?

Egyelőre nem tudok újabb forgatásról beszámolni, de remélem, lesz még feladat, ami megtalál. Most úgy tűnik, a színház került előtérbe a szakmai oldalon. Egyáltalán nem bánom, mert csak olyan anyagokkal foglalkozom, amik érdekelnek. Ha itt lesz az ideje, biztosan visszatér a film is  az életembe. Én is rengeteg pozitív visszajelzést hallottam a Szia, Életemről, aminek kifejezetten örülök, mert szerintem ez egy nagyon szerethető film  fanyar, karcos humorral, remek színészekkel. Különösen a két főszereplő, Thuróczy Szabolcs és Pásztor-Várady Mór miatt érdemes megnézni, de természetesen nemcsak miattuk működik. Nagyon jó volt a rendező párossal, Vékes Csabával és Rohonyi Gáborral együtt dolgozni.  Csaba ráadásul a forgatókönyvet is jegyzi, a poénok és az életszagú jelenetek nagy része tőle jön, és a fiaival való kapcsolata inspirálta.

– Tavaly ezt mondta nekem Mórral kapcsolatban: „…egy készülő produkciónkhoz pedig szükségem lesz egy kis történelmi kutatásra, szóval, ha időm engedi, belevetem magam a városi legendák felderítésébe.”   Hozzátette: „…szívesen veszem, ha valaki a nagyszüleim és a dédszüleim történetét segít feleleveníteni.  Sikerrel járt?

Ha helyben nem is, de a régi újságok, fényképek között rengeteget kutattam, interjúkat készítettem a családtagjaimmal, és távolabbi rokonokkal, ismerősökkel. Már ezek feldolgozása is borzasztó érdekes volt. Ez egy hosszú folyamat, és még folytatom, mert ahogy kinyílik egy világ, egyre több részlet nyer értelmet, újabb kérdések merülnek fel, amikkel még inkább kedvem van foglalkozni. Az a jó ebben, hogy nemcsak nekem lényeges, a történetek felidézése segít rendszerezni, megőrizni az emlékeket.  Családtagjaim is örültek, hogy összeszedtük ezeket a majdnem feledésbe merült mozzanatokat. Mindannyiunknak fontos, hogy tudjuk, honnan jövünk, kik vagyunk, mert sokszor ez adja meg a kulcsot a saját életünk megértéséhez. Érdemes ezekre a történetekre odafigyelni, amíg van kitől kérdezni.

-Tervek, kilátások 2023-ra?

Januárban lesz egy bemutatóm, amibe nemrég belecsöppentem:  Köldökzsinór – varieté címmel. A szülővé válás első időszakáról szól, hétköznapi helyzetek rengeteg komikummal, zenével színesítve. A darab írója és rendezője Csábi Anna, szereplői: Györgyi Anna, Szegvári Júlia, Kosznovszky Márton és én. Ez a munka azért érdekes, mert Anna hasonlóan dolgozik, mint mi, az E-Mancik Színházi Manufaktúrával: saját történeteket, interjúkat használ fel, dolgoz át a közös gondolkodás során, amiből már készült egy felolvasószínházi előadás. Az első csapatban változtak a ráérések, a darab is formálódott,  így kapcsolódtam be én is a folyamatba. A premier január 7-én lesz a Csokonai Művelődési és Rendezvény Házban.

Februárban kezdek egy másik, szintén független produkcióval, és közben folyamatosan dolgozunk az E-Mancikkal is, ahogy van egy kis szabad időnk magunkra, a saját munkáinkra.

                                                                   Nagy Pál

 

Sárközi-Nagy Ilona saját archívumából  –  Fotó:Margitay Klára