Szülőföldem szép határa – Móri séták 1974-ben 2. rész

/A képen: „Állványok közt a régi kastély” (a Lamberg-kastély felújítás közben) – Forrás: Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez,  amely 1974-ben íródott (HÁROM részben közöljük!):

FOLYTATÁS:

“SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HATÁRA          Móri séták

A móri múlt

…A község irattárában néhány köteg írás átvészelte a háborút. Csupa alázatos hangú könyörgő levél, amelyet az elesettek, a nyomorgók írtak a vármegye alispánjához és főispánjához. A történetírók idézik ezeket a megmaradott sirámokat, szembesítve azzal a hamis illúzióval, hogy Mór gazdag falu volt.

Idézik Gartner Józsefné hatgyermekes anya kérelmét, aki beteg bányász férjével és hat gyermekével szó szerint a semmiből élt. Alázatos kérelmére az alispán tizenöt pengő segélyt utalt ki egy alkalommal a családnak.

Mór legmagasabb gerincvonulatán szellős elhelyezésben négylakásos társasházak sorakoznak. Innen rá lehet látni az egész falura, kitárul az egész móri hasadék — amely elválasztja a Bakonyt a Vértesektől — s kísérőm sorra magyarázza a felmagasodó új épületeket, amelyek látványos koszorúba fonják a két templomot, az állványerdővel körülvett egykori Lamberg kastélyt.

— Az ott az új általános iskola. az a gimnázium, a kórház, a vízmű, a kultúrház…

És ezekben a házakban, ezekben a szép egyemeletes családias villákban vajon kik laknak? A kísérő sorolja:

— Bányász, bányász, vájár, tanár, szőlész és borász, vájár, traktoros, tanító, orvos, megint bányász és bányász …

A móri és a pusztavámi bányákban már fölhagyták a széntermelést, az utolsó még szenelö vágatokat Oroszlány felé hajtották ki, a szénkincs utolsó tonnái már ott gördülnek a napvilágra. És mégis ennyi a bányász?

— Oroszlányba járnak és Gántra. Körül vagyunk véve szén- és bauxitbányákkal, oda hordja reggelenként a bányászbusz a móriakat, akik hűek maradtak a föld alatti mesterséghez is.

A kísérő egy füzetkét őriz, amely a móri múlt keserves emlékeit tartalmazza. Emlékeztetőül idézünk a füzetkéből:

„A bányászok legnagyobb része örült, ha havonta 6—10 műszakot tudott dolgozni, mert egyébkor nem alkalmazták őket. A keresetek rendkívül alacsonyak voltak. A móri járás főszolgabírójának egy 1939. évi jelentése szerint a Zacskó és Társa-féle bányában egy csillés heti 10—12 pengőt, egy segédvájár 15—17 pengőt, a vájárok pedig 20 —40 pengőt kerestek. De ez az éhbér is állandóan veszélyben forgott, szüntelenül fenyegette a bányászokat a munkanélküliség …”

Heti 10—24 pengő? De a legtöbb bányász havonta egy hetet ha dolgozhatott.

Kinek van manapság Mórott a legtöbb autója?

— A bányászoknak és a termelőszövetkezeti tagoknak…”

“Forrás:Library.hungaricana.hu/Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám) /1974-11-09 / 23. szám

FOLYTATJUK!