Ismered a Vértes legromantikusabb középkori szerelmi történetét (Gerencsérvár-Vitányvár)?

(balra Vitányvár, jobbra Gerencsérvár)

A Vértes talán legrégebbi (romjaiban máig fennmaradt) építményével – Gerencsérvárral – már foglalkoztunk. Abban az írásban azt ígértem, hogy a hozzá és Vitányvárhoz kapcsolódó szerelmi történettel külön megismerkedünk. Annyit elárulok, hogy még Mátyás királlyal is kapcsolatos…

A monda kétféle – lényegét tekintve ugyanaz, némileg kicsit eltérő – változatban is fennmaradt.

Gerencsérvár – fotó: Nagy Pál

Mindkettőt megosztom az olvasóval:

Íme, az első:

„Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az időben Vitányvár ura. A délebbre fekvő Gerencsérváré pedig a büszke, keményszívű Újlaki Miklós.

Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatoslelkű, csendesszavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét és várába vitte.

Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal, ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni. Jól megépített vár volt, jól is védték.

Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja a titkos utat, s azon keresztül be nem vezeti Újlakit a várba. A folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába nyílt.

A meglepett várurat Újlaki leütötte, majd leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt. Otthon szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe.

Ott is pusztult volna el, ha a vár öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi.

Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz. Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon.

Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonó hídja előtt, jelezve a király érkeztét. De közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem a gőgösszívű főúr, hanem szerencsétlen apa.

Mikor azonban kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan öleli keblére, örömmel adja nőül a szomszéd vár urához.”

(Vitányvár – forrás:wikipedia, fotó:Civertan)

A második:

Egy monda is fűződik a várhoz  (Vitányvárról van szó – a szerk.), amely természetesen igazságos Mátyás királyunkhoz kapcsolódik.

A történet Gerencsérvár jóságos és szépséges várkisasszonyának, Ujlaki Klárának és a szomszédos Vitányvár délceg kapitányának, Héderváry Imrének szerelméről szól.

Amikor apja, Újlaki Miklós – a király hatalmával is dacoló főúr – egy német grófhoz akarta hozzáadni a lányt, Klára a szökést választotta jegyeséhez Imréhez, a Vértes északi lejtőjén épült Vitányvárába. A vár körül ma is fellelhetők a várárok nyomai.

Ezek a várárkok is sokat segítettek abban, hogy ellenállhasson az ostromnak, amelyet Újlaki Miklós a lányáért indított. Nem is tudott volna bejutni, ha nem akad egy áruló, aki felfedi a titkos folyosót, amely közvetlenül a várkapitány szobájába vezetett.

A bősz apa elvakult dühében az ifjút leütötte, a lányát pedig magával hurcolta és szörnyű büntetésként vára pincéjébe élve befalazta.

A jószívű szolgák egy titokban hagyott résen keresztül élelemmel és meleg holmival látták el, törődésükkel segítve szeretett úrnőjük életben maradását.

Ők hozták a hírt arról is, hogy Héderváry Imre felgyógyult, és az igazságos Mátyás támogatásával menyasszonya kiszabadítására készül.

Újlaki Miklósnak tehát kegyetlen tette következményeként legnagyobb ellenségével, magával a királlyal kellett szembe néznie.

A „saját vérét pusztító keselyű”, a fékezhetetlen, gőgös gerencséri várúr erre az időre már megtört annyira, hogy a király színe előtt elismerte: „minden vagyonát odaadná lány egyetlen mosolyáért”.

Ekkor lépett elő Klára és Imre. A történet apa és lánya boldog kibékülésével, a fiatal pár egybekelésével valamint Mátyás király és Ujlaki Miklós békekötésével zárult.

Gerencsérvár és Vitányvár romjai ma békésen pihennek a Vértesben. Tanulsága:

„A szerelem mindent legyőz!”                (forrás:wikipedia)

(Talán hasonló kis hídon osonhatott a fiú kedveséhez…?   fotó:Nagy Pál)

A történet igaz, esetleg van igazságalapja vagy csak egy legenda ? – Tulajdonképpen mindegy is.

Ha ellátogatunk a Vértes e két nevezetes helyére,  jusson eszünkbe.

Hisz szép mese, ráadásul: minden jó, ha jó a vége !

                                                     Összeállította:

                                                                               Nagy Pál