Így kapott városi címet az Ezerjó hazája, Mór – 2. rész

Korábban olvashattak nálunk arról, hogy Mór századikként 1984. január 1-én kapott városi rangot.  Érkeztek kérdések akkor  egyebek mellett arról is, hogy lett Mór város, mi kellett ehhez, van-e erről hiteles dokumentumunk, stb. Hát van – írtuk azóta. Most folytatjuk:

A Fejér Megyei Hírlap 1984. január 3-i számában egy hosszabb írást közölt “Új városok hazánk térképén” címmel.

Ebben Mórról a következőket írták:

“Mór nemcsak a boráról nevezetes, hanem arról is, hogy iparvidék székhelye: környezetében van Balinka, Bodajk, Kincsesbánya, Pusztavám, a hazai szén- és bauxitkincs számottevő lelőhelyei.

Az elmúlt negyedszázad alatt a bányászat mellett jelentősen fejlődtek az ipar más ágai is: a Csepel Művek gyáregységet, az Ikarus telephelyet létesített, és az élelmiszeripar is előre lépett.

A mintegy hatezer móri munkavállaló felének már az ipar adja a megélhetést.

Az utóbbi két évtizedben két és félezer új lakás épült fel Móron, és több olyan intézménnyel gyarapodott a közoktatás, az egészségügy, amelyek az alapellátáson nagyobb feladatoknak is megfelelnek.

A kereskedelmi és vendéglátó hálózat fejlesztésekor már a környező települések igényeivel is számoltak.”

Ahogy szokták mondani: azóta sok víz lefolyt a Dunán…

A bányák már a múlté, A Csepel Művek is (ott az ESAB és néhány kisebb cég működik), az Ikarusból Rába lett, az élelmiszeripar akkori fellegvára, az Állami Gazdaság sem létezik, már csak emlék a Vértes Ipari Szövetkezet (a Wekerle utcában volt)  Bodajkon megszűnt a Szövőgyár, …stb.

Ami viszont az “első fecske” Ikarus után jött: a járműipari beszállítók sokasága települt azóta Mórra.

Sorozatunk előző részében már utaltam rá, hogy a várossá válás nem volt automatikus – Mórnak pl. (szintén egy korabeli tudósítás szerint) két évtizedes munkájába került.

Tények, számok, arányok – az adatok a Magyarország című hetilap 1984. január 22-i számából valók, a cikk címe: “Ezerjó és bauxit”:

Az 1984-es várossá nyilvánításkor a 14 500-an laktak Móron  (utána emelkedett a lakosságszám kb. 15 000-ig.

A KSH adatai szerint 2014-ben 14 319-en laktak városunkban – ez betudható annak, hogy a teljes népesség is csökkent Magyarországon.

Már akkor is az iparban dolgoztak a legtöbben: a foglalkoztatottak 48,5 százalékának adtak munkát ebben az ágazatban, 5,6 százalék az építőiparban, 14,7 százalék a mezőgazdaságban, 31,  2 százalék pedig az egyéb ágazatokban dolgozott.

Érdekes volt az ingázók aránya (pedig, mint múltkor írtam, az Ikarust már Mórhoz csatolták addigra): a bejárók száma 1340, az eljárók száma 2063 fõ. (Megjegyzik, figyelembe kell venni, hogy Mór bányavidékközpont volt akkoriban, az ingázók többsége a környékbeli bányákban dolgozó Móron lakó bányász).

Itt álljunk meg egy pillanatra !

Feljebb olvashatta, hogy kb. 20 év alatt akkor milyen sok lakás épült Móron.

Ezek közt nagy számban voltak a lakótelepi lakások (gondoljunk pl. a Dózsa György vagy a Vértes utcára, a Vámosközre, Kodály Zoltán utcára), ahol nagyon sok bányász fiatal kapott lakást.

A lakótelepekre sokan költöztek be környékbeli településekről, csak példaként: sokan még ma is emlegetik a “kisgyóni” lakásokat Móron.

Lakótelep részlet Móron, 1979.

A korabeli újságcikk megemlíti, hogy “a lakásépítést illetően az ezer lakosra jutó új építésű lakások száma az utóbbi öt év alatt  (1984-ig – a szerk.)  magasabb az országos átlagnál.”

Nézzük a közüzemi szolgáltatások fejlettségét – számokban:

A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások arányában az új város elmaradt az országos átlagtól: 65,1 (a 71,2-vel szemben).

A közüzemi csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya szintén kisebb volt: 25,3 (38,3).   Az egy kilométerre jutó csatornahálózat hossza 316 méter (313-al szemben).

A háztartások részére juttatott vízmennyiség egy lakosra: 75 liter  (95). A teljes biológiai szennyvíztisztítási kapacitás egy napra: 1830 köbméter. Vezetékes gáz fogyasztás nem volt még akkor.

A rendszeres szemétgyűjtésbe bevont lakások aránya: 69 (57-el szemben) százalék.

Utak tekintetében is jobb az arány: 68,3 (64,6) százalék.  Kevés volt azonban az ezer lakosra jutó zöldterület aránya: 14 500 négyzetméter  (19 000-rel szemben).

Az ezer lakosra jutó havi villamosenergia-felhasználás ugyancsak rosszabb: 37,7 (50) kW.

Ezek a száraz tények, melyeket nyilván többféle szemszögből vizsgálhatnánk: ha például a viszonyítás alapjául szolgáló adatokból kivennénk a nagyvárosokat, nyilván “szebben nézne ki”.

De utólag nem igazán fontos ezeket elemezgetni.

Ez a kép a fenn említett “Ezerjó és bauxit” című cikkből van – Magyarország című hetilap, 1984.

Nyilván többen észre vették: hol a telefon ellátottság, személygépkocsi, internet…?

Nos, egyszerű: az még a telefonközpontba betárcsázós időszak volt, örült, aki sok év várakozás után telefonhoz jutott.

Személygépkocsit a Merkúron (na tessék, megint egy új dolog a fiatalabbaknak: ez a cég értékesítette az új autókat) keresztül vásárolhattak több éves várakozási idő után, internet pedig nem csak Magyarországon nem volt…

Akkor “így néztünk ki”.

Nem foglalkoztam most az egészségügyi ellátással, a kultúrával, oktatással, az idegenforgalommal.  

Legközelebb ezek következnek !  

                                                                                            Nagy Pál

Megjegyzés: ez az írás – és majd a folytatás – nem kíván teljes történeti áttekintést nyújtani, nem az a célja, erre nem vállalkozom !

Néhány szemelvényt, érdekességet, tényt, számadatot szeretnék megosztani az olvasókkal.  Az sem kizárt, hogy kisebb tévedések előfordulhatnak – a dokumentumok azonban valódiak.

Köszönöm az értékes segítségét Sárdi Valériának !