Móri anekdoták: Pusztavámon tűz ütött ki, hollari-hollarió…

(a kép illusztráció)

Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

“A bíró, mint a falu igazgatásának feje, felelt annak gazdálkodásáért, a földesúrnak járó terménytizedek, a megyei és állami adók behajtásáért. Gondoskodnia kellett a középületek: a községháza, iskola, tanítólakás, strázsaház, ispotály karbantartásáról, a tűzoltó-felszerelés beszerzéséről, iparosok, földmérők, tizedszedők bérének kifizetéséről, tenyészállatok, termények, írószerek vásárlásáról. (A tintát pl. a patikából vásárolták!)

A tűzoltó-felszerelésről – így a fecskendőről – népiesen spricniről egy újabb anekdota:

„Pusztavámon tűz ütött ki, hollari-hollarió,

három sváb legény húzta a spricnit, hollári-hollárió.

Húzta, de nyomta, de nem szólt spricni, hollári-hollárió,

Mert a spricniben egy nagy krumpli, hollári-hollári volt!”

A szomszédok ugyanis a község vetőkrumpliját – más lehetőség híján – a fecskendő vízmedencéjében tárolták.

Mikor a tűz kitört, a krumplit – egy kivételével – kikapkodták belőle. Ez az egy eltömte a víz útját…

Az esetből okulva a bíró bölcs előrelátásra valló határozatot hozott: Ezentúl a spricniből a tűz kitörése előtt 24 órával a krumplit ki kell szedni!

Miért került ez a pusztavámi bírói határozat a móri németséggel foglalkozó könyvbe?

Mert a pusztavámiak szerint az eset nem náluk, hanem Móron történt!”