“Bormúzeum? – A bormúzeum nem alakult. Lett…” – 2. rész

/ Képen: „MÚZEUMLÁTOGATÓK” AZ ÖREG HORDÓ BELSEJÉBEN – Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)/

Talán ma is érdekesek lehetnek Mór 20. századi történetével kapcsolatos régi híradások – mint például ez 1969-ből, melyet két részben közlünk és a Móri Bormúzeumról szól:

(A cikk első része ugyanebben a rovatunkban – “Abszolút Mór”   “Hagyomány” – olvasható – a szerk.)

“Bormúzeum?

…A szamorodni pedig nem függ össze a szomorodással. Lengyel szó- összetétel: samorodni azaz „magában termett”, „úgy, ahogy termett”. Hegyalja borát lengyel kereskedők vásárolták, s így nevezték azt a bort, amely aszúszemekkel együtt érett fürtökből készült.

Aszúbort különben a XVI. században készítettek először. I. Rákóczi György udvari lelkésze, Sepsi Lackó Máté csinált aszúbort úrnője, Lórántffy Zsuzsanna számára, aki iránt gyöngéd érzelmekkel viseltetett.

A papok minden időben nagy szakértői voltak a bornak. Bizonyítja ezt az a régi szentencia, amely így foglalja össze a jó bor ismérveit: „A jó bor legyen hitében katolikus — erős —, legyen református— tiszta —, legyen zsidó — kereszteletlen — s legyen lutheránus — se hideg, se meleg”.  Végül a kadarka Szkóder városáról kapta a nevét, ahonnan e szőlő származik.

A nyelvújítási mozgalom igyekezett volna magyarosítani a borneveket. A kadarkát ragyázónak, a sillert kástélyosnak nevezték el — s mint az utókor bizonyítja: eredménytelenül. Maga Vörösmarty egyszer borozgatás közben keresztelte el a rizlinget erélyesnek. Ez, bármily szépen hangzik, ugyancsak nem terjedt el.

Nem kell azonban szomorkodnunk: vannak igen szép, magyar nevű boraink is. Ilyen például a móri ezerjó. Azt tartják róla, hogy ezerszer jó, mert meghosszabbítja az életet. Nevezik „öregek tejének” is.

1694-ben telepednek le a kapucinus barátok Móron, ők kezdenek szőlőt telepíteni, ők hozzák az ezerjót is Mórra. Ebből a régi borból ugyan nincs kiállítási tárgy a múzeumban!

Az Állami Gazdaság igazgatója, Pallos István, mikorra teszi a „múzeum” alakulását?

— A bormúzeum nem alakult. Lett. Egy nagy borpincében minden évjárat mindenfajta borából palackokat raktak el. Ezek a minták gyakorlatilag az egyes évjáratok összehasonlítására szolgáltak meg az üzletfelek, a magyar és a külföldi szakemberek számára bemutatásul. Régi pincékben találtunk néhány érdekes borfeldolgozó tárgyat. Azokat is itt helyeztük el. így aztán lassan kialakult a bormúzeum mai alakja.

Első helyiségében vannak a régi eszközök, pl. a Bálvány-sajtó, a hatalmas szőlőprés, 1896-ból. A második helyiségben vannak a különböző évjáratok borai.

Végül innen nyílik egy kóstolóhelyiség: egy hatalmas hordó, amelynek belsejében asztalt, padokat helyeztünk el.

— Mikor van nyitva a “múzeum” ?

— Kívánságra nyitjuk ki. Az IBUSZ rendszeresen hoz ide külföldi turistákat, ősszel meg, a Móri Bornapok alkalmával, három napig a pince előtt borsátrat állítunk fel, itt mindenki kóstolhat, mindenki nézelődhet.

Igaz, ebben a múzeumban másképp nézelődik az ember. Leginkább a nyelvével. De a móri bor megéri ezt a „fáradságot”. Egy móri öreg hordó felirata szerint ugyanis:

,.Bújjon el a német rhénusi borával,

Hallgasson az olasz falernumával,

Csak igye meg a franc híres sampanerét

Egy hordónk feléri boraik tengerét”.

T. A.

Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)  / 1969 / 4. szám

 

A BÁLVÁNY-SAJTÓ  – Forrás:Library.hungaricana.hu/Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)/

Kabáczy Szilárd felvételei