Ismeri Mór környékét? – Pusztavám, kora középkori nemzetiségi település

Fekvése

A Vértes nyugati oldalán, Mórtól 8 km-re észak-északkeleti irányban, Oroszlánytól 14,5 km-re található.    (az erdei úton, a volt bányaúton csak kb. 10 km   –  a szerk.)

 

(a Művelődési Ház a falu központjában)

Története:

Pusztavám község  (németül Pußtawahn), melyet 1909-ig Ondódnak neveztek, Fejér megye északkeleti peremvidékének egy völgyében fekszik, melyet az Általér szel keresztül. Ez a völgy választja el a Vértes-hegységet a Bakonytól.A korai középkorban jött létre Vndó, azaz Ondó település, mely bizonyára megegyezik a hajdani Ondóddal. Valószínű, hogy az akkori helység “Nána” is a hajdan I. Károly birtokai közé tartozott.

Feltehetően “Ondód” és “Nána” nevüket az első betelepülőktől kapták a XII. és XIII. század között.

Az egykori falu “Nána” nevével először egy 1379-bõl származó okiratban találkozunk. Ebből megtudhatjuk, hogy a hajdani lakott település “Nána” település “Nána” falu a székesfehérvári prépostság birtokát képezte.

1332-1337-es évekből származó pápai dézsmalistából ismeretes, hogy Ondód akkor már rendelkezett plébániával. A templom romjai még a XIX. század elején láthatók voltak. E helyet még ma is “Ondódi templomrét”-nek nevezik.

Zsigmond király 1437-ben keletkezett egyik rendeletéből tudjuk, hogy Ondódon létezett egy királyi vám. erről a hajdani “Vám” helységről kaphatta – egy verzió szerint – a mai Pusztavám a nevét.

Még ugyanebből az évszázadból említenek Ondód környékén 2 másik vámot is.

A középkorban a három falu urai gyakran váltották egymást, többek között a szentkeresztesi bencés kolostor, a gesztesi földesúr, a csókakői uradalom részei voltak.

1691-ben I. Leopold császár 60000 rajnai gulden fejében a csókakői uradalmat a hadiszállítónak, Johann Haas von Hofburg bárónak adományozta, mely magában foglalta a három teljesen elnéptelenedett területet: “Puszta-Nána”, “Puszta-Vám” és “Ondód”.

Legkésőbb 1741-tõl e három terület báró Trips de Berge generális felesége, Maria Antónia von Auersperg grófnő tulajdonához tartozott. A mai Pusztavámot a grófnő újra benépesítette.

Az 1812-bõl származó evangélikus egyházi krónika szerint az újra betelepítés 1715 körül kezdődhetett.Az első telepesek túlnyomórészt magyarországi németek voltak a nyugat-magyarországi Vas, Sopron és Moson megyékből. Származási helyként két egymáshoz közel fekvő falut említenek Moson megyéből: Rajkát és Miklósfalvát (Nickelsdorf).E két településről érkezett kezdetben a legtöbb telepes. Az első betelepítéskor jelentős szerepe volt az evangélikus lutheránus vallásnak, kevésbé meghatározó a betelepülők nemzeti hovatartozása.

Ebben az időben békésen élt egymás mellett német, szlovák és magyar. A Második, kizárólag német betelepítési időszakban sok telepes érkezett Bajorországból.

Az okiratok szerint nem lehet egységes őshazát meghatározni, mivel ők Németország és Ausztria különböző területeiről származnak. Az első időszakot a katolikus betelepítési szakasz követte a móri kapucinus kolostor segítségével.

A katolikus papok átvették a lutheránusok lelkipásztori szolgálatát, közülük sokat a katolikus hitre térítettek. A katolikusok már 1760-ban, alig 14 évvel az első katolikus betelepítés után, templomot kaphattak, míg a lutheránusok, akik már 1715-ben letelepedtek, még csak 1785-ben építhettek templomot.Az első telepesek életkörülményei rendkívül keservesek voltak. Szegények még földbevájt kunyhókban – putrikban – laktak, s még csak 1730 után építettek házakat. A korábbi termékeny földek a török uralom után elpusztultak , sivárok voltak, így a természettől is vissza kellett ezeket hódítaniuk.

A pusztavámi németek sorsa a betelepítés után hasonlóképpen alakult, mint más falvakban. A Népesség számának gyors növekedése, a társadalmi nyomor sok német telepest arra kényszerített, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján elhagyja a falut és a Dél-Bánát irányába, a Tolna megyei Paksra és Györkönybe illetve Lajoskomáromba vándoroljon tovább.

Lajoskomáromban a pusztavámi lutheránusok egy új települést alapítottak. A két falu közötti baráti kapcsolatokat még e századig is ápolták.

Nemcsak Lajoskomáromban, hanem Németország sok területén kellett a pusztavámiaknak a II. világháború után új hazát keresni, melyet meg is találtak.

A II. világháború után Pusztavám gazdasági arculata teljesen megváltozott, ez mindenekelőtt számos ipari üzem létrejöttével függ össze.

A sok munkalehetőség az eddig mezőgazdasággal foglalkozó települést ipari faluvá fejlesztette.

Számos munkalehetőséget adott és ad még ma is az ország egyetlen, még működő mélyművelésű szénbányája, a Márkushegyi bánya (2014. dec. 31-ig – a szerk.), a Rába, Fehrer,  (helyükön régen Ikarus gyár), a volt Budalakk gyár, a Fűrészüzem, az erdészet és a mezőgazdasági szövetkezet.

(A szénbányászat 2014. év végén szűnt meg – a szerk.)

Ezek az üzemek sok embert vonzottak ide a környező és távoli településekről. E folyamat által a homogén, zárt faluközösség fellazult.

A gazdasági, politikai fejlődés Pusztavámot is érintette. A rendszerváltást követően a faluban is sok magánvállalkozás jött létre. A falu lakóinak még ma is kb. 60%-a német nemzetiségű.

(forrás:pusztavam.hu)

Nevezetességei

Katolikus templom

Evangélikus templom

Német Nemzetiségi Néprajzi Kiállítás (Heimatmuseum) 

A településen 1995-től működik Német Kisebbségi Önkormányzat, feladatai közé tartozik a német kultúra ápolása, az identitás védelme, a tárgyi emlékek gyűjtése, a berendezett tájház anyagának bővítése.

Az 1970-es évek végén a kultúrház vezetője Kiss Józsefné (Marika néni) kezdte meg a tárgyi emlékek gyűjtését.

Kezdetben a művelődési ház emeletén kapott helyet a kiállítás, egy tájszobában.

A szoba a művelődési ház felújítási költségéből, társadalmi munkával, a faluban működő ipari üzemek által nyújtott segítséggel került kialakításra.

A Német Nemzetiségi Néprajzi Kiállítás 1980-ban nyílt meg, ettől az évtől rendelkezik működési engedéllyel.

A kiállítás jelentős része adományokból, a lakosság által felajánlott tárgyakból állt össze. A restaurálási munkákat a Fejér Megyei Múzeum szakemberi végezték.

A település Önkormányzata 1994-ben vásárolta meg azt az épületet melyben jelenleg a kiállítás látogatható.

 

A kiállítás megtekinthető előre egyeztetett időpontban.

Cím: Pusztavám, Kossuth Lajos u. 74.

Információ / Information:

Polgármesteri Hivatal 06-22-417-201,                         (forrás:provertes.hu)

titkarsag@pusztavam.hu

Művelődési Ház

06-22-417-229

Nemzetiségi hagyományok:

Tánccsoport

Fúvószenekar

Énekkar

Malomerdő Panzió:

Az egykori vadászkastély felújítása és átalakítása 2006-ban valósult meg, amelynek köszönhetően két épületben összesen 31 fő elhelyezése biztosított.

(forrás:verteserdo.hu)

Vértes Tábor:

A szállás az erdő közepén helyezkedik el (a Vértesi Tájvédelmi Körzet északkeleti sarkában, Pusztavámtól 4 km-re), így ideális tanulási, sportolási, szórakozási lehetőséget nyújt erdei iskolához, nyelvi-, edző-, és nyári táborokhoz, ill. néhány napos kirándulásokhoz, családi táborozáshoz.

Lépakuti tó:

Pusztavámtól kb. 3 km-re található, rendezett horgásztó

 Vértesszentkereszt, bencés apátság

Román kori építészetünk gyöngyszeme az Oroszlány és Pusztavám (utóbbitól kb. 5 km-re) közötti erdőben megbúvó egykori bencés monostor és templom maradványa.

A XII. századi alapítású kolostort az évszázadok során több rend is birtokolta. A bencések, esetleg a ciszterek és a domonkosok ellentétét bizonyítja több alaprajzi megoldása és a rá vonatkozó írásos adatok.

Történetének éppen ez a vonatkozása teszi különlegessé, hiszen a településektől távol álló kolostor többféle szerzetesi koncepció megvalósításának is otthont adott.

A török korban elhagyott kolostor jelentős álló romjai ma látványos képet nyújtanak a Vértes erdejében.A Vértes hegységben elhelyezkedő bencés kolostort 1146 előtt alapította a Csák nemzetség a Szt. Kereszt tiszteletére. Az első kolostor templomát az 1210-es években újjáépítették, ekkor nyerte el ma is látható alakját.

A háromhajós templom egyedi vonása, hogy a főszentély háromkarélyos elrendezésű, nyugati homlokzata két tornyos. Elképzelhető, hogy 1210 és 1240 között a ciszter rendhez került a kolostor, de ezt követően a késő-középkorban továbbra is bencés kolostor volt e helyen.

A rend számos kolostorához hasonlóan, a XV. század második felében az épületek már rossz állapotban voltak és a szerzetesek nem tudták megújítani kolostorukat.

Ezért Mátyás király 1478-ban a hanyatlásnak indult kolostort az obszerváns domonkosoknak adta, akik a birtokukba került kolostorban csak 1505-ben alakították meg konventjüket.

Ekkor újabb építkezésekre került sor, elsősorban a kolostor részben. 1541-ig működött ebben a formában.

A kolostor kerengőjének sarkánál kis kápolna állt, amely eredetileg a közeli település plébániatemploma lehetett. Ezt a kis templomot a domonkosok belefoglalták a kolostorukba.

A török korban a kolostort elhagyták, jelentős álló romjai azonban napjainkig megmaradtak. Jelentős régészeti ásatás tárta fel a kolostor korábbi maradványait.

A műemléki helyreállítás eredményeként látogatható a Vértes erdejében álló látványos templomrom.

(Vértesszentkereszti apátság – forrás:wikipedia, Fotó:Thaler Tamás)