Ezerjó móri történetek: Neked is egy csontocska, nekem is egy csontocska!

(a kép illusztráció)

Mór történetének egyes korszakaival, az “őslakos” móriak, illetve a Mórra évszázadokkal ezelőtt betelepített német lakosság életével, szokásaival, mindennapjaival több alkalommal foglalkoztunk. Mindezek azonban szinte kimeríthetetlen témát szolgáltatnak…

“Hogy könyvemben a manapság oly divatos horror is jelen legyen, szóljon a halottaskamráról is egy hátborzongató történet:

Bodajk felől jövet egy fáradt vándor sietett a Hétkútéri dűlőn a Kálváriatemető felé.

A sietség oka nemcsak az volt, hogy már erősen esteledett, de ráadásul komor fekete felhők is gyülekeztek a feje felett, s nagy égzengés jelezte, hogy vihar közeledik. Éppen a halottaskamra elé ért, amikor ömleni kezdett az égi áldás.

Szerencséjére ennek ajtaja nem volt bezárva, így be tudott ide menekülni. A villámok fényénél azonban elborzadva látta, hogy a kamra közepén nyitott koporsóban egy halott fekszik. Ijedten hátrált ki a szörnyű látvány elöl.

Nem kellett messze mennie, a kamrához egy üres baromfiól volt hozzáépítve, így abba bújt bele.

Éppen elalvóban volt, mikor arra riadt fel, hogy csikordul a kamra ajtaja, s abba – hangjuk után ítélve – két férfi lépett be.

„Na, erre jókor találtunk rá, farkaséhes vagyok, ezt most gyorsan felfaljuk!” Ilyen hangok hallatszódtak át a falon, majd ez a szöveg: „Dir e Panel, mir e Panel” (A Beinl  – csontocska –  szót mi így ejtjük!), azaz: „Neked is egy csontocska, nekem is egy csontocska!”

Rövidesen víg csámcsogás, csontrepesztés hangját hallotta a rémült vándor, aki arra gondolt, hogy ezek az éhes emberek képesek emberevésre fanyalodni?!

Ám rövidesen újra nyikordult az ajtó, a két ember eltávozott. A nyugtalanul töltött éjszaka után a vándor – félelmét leküzdve – újra benézett a hullakamrába.

Megnyugodva látta, hogy a hulla ép, de a földön valamilyen szárnyas szétszórt csontjait pillantotta meg.

Úgy tűnt, hogy a két csavargó valahol egy sült libát vagy kacsát lopott, s a kamrában azt ették meg.

A vándor az esetet bizonyára több móri családban is elmesélte, így talán nemcsak nálunk, hanem más családokban is e szavak kíséretében osztja szét vasárnaponként a ház asszonya a sült libát vagy kacsát:

Neked is egy csontocska, nekem is egy csontocska, Dir e Panel, mir e Panel…”

(Részlet Schwartz Alajos: A móri németség története és élete c. könyvéből –  a szerző engedélyével)