1948. február közepén kezdődött Mór és a Móri Járás németségének elűzetése…

/Kitelepítés – a kép illusztráció!/

A második világháború után a németségre a kollektív bűnbak szerepét osztották ki. A Szovjetunióban is szükség volt a munkaképes emberekre, táboraikba mintegy 35-60 ezer magyarországi németet hurcoltak el. A Magyarországról történő kitelepítés a Móri Járás településein (így Móron is) 1948. februárjában kezdődött..

Fejér megyében a kitelepítés második szakasza a Móri járás falvait: Mórt, Bakonykútit, Bakonysárkányt, Balinkát, Gúttamásit, Isztimért és Pusztavámot érintette (az első szakaszt, mely kb. egy évvel korábban zajlott, leginkább a Váli járás településeinek lakossága sínylette meg – a szerk.).

1948 februárjától április közepéig tartott a kitelepítés.

Mórról 436 családot 1349 személyt, Isztimérrol 66 családot 346 személyt, Pusztavámról 154 családot 611 személyt, Bakonykútiból 11 családot 31 főt, Gúttamásiból 3 családot 9 főt, Balinkáról 16 családot 57 személyt telepítettek át Németország nagyobbrészt szovjet, kisebbrészt amerikai megszállási övezetébe.

(kitelepítés)

Az 1948. évi áttelepítésnél már pártpolitikai és gazdasági szempontok is szerephez jutottak.

Elsősorban a munkáspártokkal szimpatizálók mentesültek, s a Mór környéki szénbányákban dolgozók is felkerültek a mentesítettek névjegyzékébe.

Egyébként ebben a térségben 1945 tavaszától megfigyelhető az a folyamat, hogy a volt volksbundosok az internálás, a népbírósági eljárás elől bányamunkásnak jelentkeztek.

Ha számba vesszük a térségben visszamaradottakat , akkor az a szembetunő, hogy lényegesen magasabb a számuk, mint a kitelepítetteké.

Amíg a kitelepítettek száma 2403, a visszamaradottaké 5468.

Bakonykútiban a németektől lefoglaltak 67 lakóépületet, 296 kat. hold földet; Bakonysárkányban 93 házat, 1145 kat. hold földet; Balinkán 33 házat, 781 kat. hold mezőgazdasági ingatlant; Pusztavámon 163 házat, 3112 kat. holdat; Móron 525 lakóépületet, 5397 kat. holdat; Gúttamásiban 234 kat. holdat; Isztiméren 170 lakóépületet és 1793 kat. hold mezőgazdasági ingatlant.

Két esztendő alatt, 1946 tavaszától 1948 kora nyaráig, Fejér megyéből 10 628 németet telepítettek ki.   Dr. Erdős Ferenc   (forrás:fejer.archivportal.hu)

Emlékmű Pusztavámon a 2018. februári kitelepítési megemlékezésen – Fotó:Nagy Pál

A magyarországi németek mintegy fele már nem került kitelepítésre, jogaikat 1949-50-ben visszakapták, ám elkobzott birtokaikat többnyire már nem.

A kitelepítések nyomán a magyarországi németek száma mintegy 230 ezerre csökkent.

(kitelepítés)

A magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló rendelet, amely szerint Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálás és összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, aki magyarosított nevét visszanémetesítette, aki a Volksbundnak vagy SS-nek tagja volt.

A rendelkezés nem vonatkozik az áttelepülésre köteles magyar anyanyelvű és nemzetiségű házastársára, kiskorú gyermekeire, közös háztartásban élő felmenőkre, ha azok 65. életévüket 1945. december 15. előtt betöltötték.

Kivételek azok, akik cselekvő tagjai voltak valamely demokratikus pártnak vagy 1940 óta valamelyik szakszervezetnek, továbbá azok is, akik bár német anyanyelvűeknek vallották magukat, de igazolni tudják, hogy a magyar nemzethez való hűségük miatt üldöztetést szenvedtek.

A mentességek kiterjednek a hozzátartozókra is.

Az áttelepülésre kötelezettek ingatlan és ingó vagyonát a rendelet hatálybalépésének napjától kezdve zár alá vettnek kell tekinteni.

Az áttelepülésre kötelezett személyeket összeírják. A névjegyzékbe felvettek lakóhelyüket nem hagyhatják el, akik e tilalmat megszegik, azokat internálják.

A magyarországi németek megítélése

A magyarországi németek (népnyelv: svábok) megítélése a történelem folyamán változó volt, de általában mindig kedvezőbb volt, mint a többi nemzetiségé.

Különösen szorgalmasnak, mértéktartónak, fegyelmezettnek, kötelességtudónak és kitartóbbnak vélték őket a magyarok saját maguknál egy 2007-es felmérés során.

“Pozitív irányban” különböznek a magyaroktól, mintegy a polgári eszményt képezve: a racionális, tudatos, mértéktartó ember ideálját, akik kijelölik a társadalom számára követendő mintát.

forrás:wikipedia