Ilyen volt, így telt az első Móri Bornap

Nemrég volt az idei Móri Bornapok. Egy kis visszatekintést adunk úgy, hogy a móri bor múlt századi értékesítéséről, az első Móri Bornap megrendezésének történetéről, körülményeiről nyújtunk át egy kis ízelítőt.

A második rész  következik   (Az első részt ugyanebben a rovatban olvashatja – “Abszolút Mór” – “Hagyomány”:)

“…Az első (újból) sikeres évet követően a kedvező értékesítési feltételeket a község elöljárósága is igyekezett kihasználni: 1934.szeptember 16-án vasárnap megrendezték az első bornapot.

A főszervező Kemény Gábor, a járási szolgabíró volt, az előkészítésben részt vett a gazdakör tagsága és több borkereskedő is. Hogy az érdeklődőket minél szélesebb körben idevonzzák, természetesen nem maradhatott el a reklám sem, a Fejérmegyei Naplóban az alábbi felhívás jelent meg:

„hatalmas irányokban bontakozik ki a Dunántúl Tokajának idén rendezendő első »Bornapja«…Szőlő- és gyümölcskiállítás, szüret, felvonulás, ünnepség, mulatság, borkóstoló és mindenütt öröm lüktet, hogy új utakra vezesse Mór gazdasági életét.”

Ilkovics pedig, aki két vendéglője mellett borkereskedelemmel is foglalkozott, nem sajnálta a pénzt marketingre: saját magáról elnevezett vonatokat indított Pestről és Bécsből, amelyre törzsvendégeinek ingyen biztosította a jegyet, míg az egyéb érdeklődők két-három fillérért juthattak el az első bornapra.

A lacikonyhák között, az I. világháborús szoborral szemközt egy nagy fatornyot emeltetett, és annak belsejében folytatott vendéglátást. Az építmény tetejéről pedig időnként szórólapokat, Ilkovics vendéglőit és termékeit népszerűsítő reklám-naptárakat szórtak a bornapozó vendégseregbe, akik már első alkalommal is szép számmal, háromezren képviseltették magukat.

Ilkovics filléres vonatai nemcsak hozták, de haza is vitték az azzal érkezőket. A mulatság délután öt órakor ért véget. A messziről érkezetteknek, ha esetleg el is felejtették a sűrű poháremelgetésben, hogy merre kell menni a vasútállomásra, akkor sem volt nehéz dolga. Elég volt követni a sok eldobált üres borospalackot és a széttört demizsonokat, melyek az utat szegélyezték. Ám volt, akinek még így gondja akadt – mesélte Schwartz Alajos, aki kisgyerekkorából még emlékszik a legelső bornapokra.

A Piac tér és a Táncsics utca sarkán ma álló nagy gesztenyefa akkor még csak afféle növendék volt. Egy ember a kezével könnyedén átérte a törzsét. Egy „kissé” elázott pesti vendég kapaszkodott a fába, és kinyújtott karral szaladt körbe-körbe, magában motyogva: „Siessünk, siessünk! El kell érni a vonatot!”

Reméljük, azért épségben hazaérkezett.  Mindenkinek jó „bornapozást”, kellemes időtöltést, sok napsütést és finom borokat kívánunk!”