Ismered Mór környékét? Római kori telep is állt Csákberényben

/a kép forrása: wikipedia – Fotó:SAZ BP/

A Vértesben, a Móri-árokban és a Bakonyban sok szépség, érték, műemlék, látnivaló, legenda vesz körül bennünket. Nézzünk magunkba: miközben járunk – kelünk a világban, ismerjük – e ezeket? Mennyit tudunk szűkebb hazánkról?

Csákberény (németül: Tschakabrünn, Szlovákul: Čakberíň) község Fejér megyében, a Móri járásban.

Fekvése

Csákberény község Fejér megye északnyugati részén, a Vértes déli nyúlványai tövében, Csókakő, Söréd, Magyaralmás, Zámoly és Gánt szomszédságában található. Határa benyúlik a Vértes és a Velencei-hegység közötti Zámolyi-medencébe. Székesfehérvártól 25 km-re, Mórtól 15 km-re, Budapesttől 65 km-re van.

A Csákberény – Csákvár közötti út – sok filmet forgattak már itt – a szerk.

Története

Területe már a kőkorszakban is lakott terület volt. A Római Császárság idejében itt vezetett keresztül az Aquincumból Mogentiana (Óbuda – Keszthely) felé vezető jelentős hadiút, melynek mentén, Csákberény területén a Kr. utáni III. és IV. században már két római telep is állott. Az egyik Orond-puszta mellett, a másik, pedig a Lóállás-dűlő területén, melynek temetője is ismert. Később, a VI-VIII. században avarok laktak itt, amint azt az Orond-pusztához tartozó Diósi-dűlőben feltárt avar temető is bizonyítja Csákberény a XIII. századtól a csókakői várbirtok része.

A várat a Csák-nemzetség tagjai építették a tatárjárás után, a Székesfehérvárról Győrbe vezető út védelmére. Valóságos gócpontja volt e vidék a vár-erődöknek, melyek akár az Északról jövő, akár a Délről támadó ellenséggel is szembeszálltak. Okleveles forrásainkban először a helység határához csatolt Orond-puszta neve tűnik fel (1231). 1237-ben említik először Berend falut. Az iratok ezt egyszerűen Berénynek nevezik. Csákberény a Károly Róbert által 1327 körül királyi várrá tett Csókakő várának birtoka lesz. A XV. sz. elején Zsigmond király Csókakőt összes birtokaival a Rozgonyi családnak zálogosította el, mely ezek után többször gazdát cserélt.

Csókakő és a hozzá tartozó Csákberény először 1543-ban került a törökök birtokába. 1687-ig, 144 évig volt török kézen. A község határában emelkedik egy kimagasló kopasz hegyorom, amit az emberek ma is Strázsa-hegynek neveznek. A hagyomány szerint ez a magaslati pont a török őrségnek őrhelyül szolgált. Tiszta időben az alatta elterülő Zámolyi-medencére, a Bakonyra és a Móri-árokra jó kilátás nyílik. A török hódoltság idején Csákberény a fehérvári szandzsák igazgatása alá tartozott. A török idők viszontagságai nagyon megviselték ezt a vidéket. A lakosság az állandó zaklatás miatt biztonságosabb helyre menekült. A falu pusztává vált.

A puszta újratelepítését 1667-ben Keresztesi Varga Mihály, gróf Nádasdy Ferenc engedélyével szervezte meg. A jövevények magukkal hozták vallási hagyományaikat, s nemcsak az új településnek teremtették meg az alapját, hanem a csákberényi református egyháznak is. Sövénytempomot építettek a jelenlegi katolikus plébánia helyén. 1671-ben Csákberény magyar földesurát gróf Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták. Az elvett csókakői birtokot I. Lipót király 1678-ban Széchényi György kalocsai, később esztergomi érseknek, majd 1691-ben báró Hochburg János főhadiszállítónak ajándékozta. Közben felszabadult a török uralom alól Csókakő is, mely birtok a Hochburg család fiúágának kihalása után 1752-ben a leányágon leszármazó gróf Lamberg Ferenc Antalnak jut. 1772-ben Lamberg Ferenc Antal gróf elrendelte, hogy Csákberényben és Zámolyon templomot, paplakot és iskolát építsenek. Az új barokk templom alapkövét 1775-ben tették le. Lamberg Rudolf gróf építtette 1831-ben – klasszicista stílusban – a csákberényi kastélyt. A lakosság többségét kitevő reformátusok vallásgyakorlatának rendezésére II. József felvilágosult uralkodó elveinek szellemében 1784-ben oldódott meg. 1788-ban felépítették a ma is látható templomot.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község lakossága Kossuth Lajos és a szabadságharc mellé állt. A falu két, haladó szellemű papja a református Szikszay János és a katolikus Mansbart Antal lelkesen buzdította híveit a szabadságharc melletti végső kiállásra. Kossuth Függetlenségi Nyilatkozatát mindketten felolvasták templomaikban. A szabadságharc bukása után mindkettőjüket elhurcolták, és borzalmas kínzások közepette kivégezték őket Nagyigmándon, a református paplak udvarán. 1862-ben a községháza teljesen leégett, a régi iratok elpusztultak.

Gróf Merán Fülöp Erdészeti és Vadászati Múzeum

A szellemi élet az 1910-es években kezdett megélénkülni. Egymás után jöttek létre különböző “körök”, a református olvasókört a katolikus létrejötte követte, majd a gazdakör és a lövészegylet. Az Önkéntes Tűzoltó egylet 1891-ben jött létre 24 taggal. 1914. július 26-án küldönc hozta a hírt, hogy Magyarország és Szerbia között kitört a háború. A csákberényi határon át futott egy töltésen a keskeny vágányú iparvasút, amely a gánti bauxitbányát kötötte össze Bodajkkal. A 18 km hosszú gazdasági vasút 1926-ban épült és 1958-ig üzemelt. Ez az útvonal nemcsak ipari célokat szolgált, hanem a települések közötti személyszállítást is megoldotta. A telefont 1928 áprilisában szerelték fel a jegyző irodájában. A falunak ekkor már volt orvosa, a patika 1929-ben kezdte meg működését. A községbe a villanyt először 1937-ben vezették be, Ebben az időben az összevont tanítás volt csupán megoldható. A két iskola nagy nehézségek között működött. Meghatározóak voltak a falu életében is a pedagógusok és az egyházak helyi képviselői is. Ezt a népszámlálási adatok is alátámasztják, mert az írni-olvasni tudók aránya a korszakban végig felette volt mind a megyei, mind a járási átlagnak. A falu kedvezőtlen gazdasági adottságai miatt csak kevesen tanulhattak tovább.

A második világháborúban a bevonulások zöme 1942 márciusa és 1944 augusztusa között történt. Csákberény – a kedvező földrajzi fekvése miatt (három oldalról erdő határolja) – súlyos harcok színtere volt. Háromszor cserélt gazdát: oroszok, németek, majd ismét oroszok kezére került. Sokáig azt tanították nekünk, hogy “1945. március 16-án, 13 órakor a szovjet felszabadító hadsereg elsöprő győzelmet aratott az itt állomásozó csapatokon és felszabadította a községet”. Ma már tudjuk, hogy csupán a dátum lehet valódi, legfeljebb egy új szemléletű történelmi változás kezdetét jelenthette ez az időpont.

Az 1950-es évek elején megalakult a zámolyi Petőfi TSZ, és akkor engedéllyel lebontották a kastélyt. 1955. augusztus 20-án megalakult az első TSZ. Az 1956-os forradalmi eseményeknek nem volt lényeges, helyi visszhangja. A községházán levő iratokat elégették, de más rendbontás nem történt. A kastély helyén 1959-ben kezdték el építeni a Művelődési Házat, melyet 1966-ban adtak át. A helyi óvoda 1971-ben kezdte meg működését. A Takarékszövetkezet 1982-ben nyílt meg a lakosság számára. 1994-ben kezdte meg működését az első magyarországi Teleház.

Csákberényi látkép

Orondi szőlőhegy

Elhelyezkedése: Az Orondi szőlőhegy a falutól nyugatra fekszik, az Orond-pusztától északra, és a Móri borvidékhez tartozik.

Öreg-hegy

Elhelyezkedése: Ez a külterületi zártkert a községtől keletre található, a 8116-os úttól északra, és szintén a Móri borvidékhez tartozik.

Látnivalói

• Szent Márton római katolikus templom – épült 1775-76-ban
• Református templom
• Gróf Merán Fülöp szobra
• Forradalmi emlékmű
• Hősök szobra
• Mansbart Antal és Szikszai János emléktáblája
• Lamberg-kastély     (Lamberg-Merán kastély – a szerk.)
• Gróf Merán Fülöp Erdészeti és Vadászati Múzeum
• A földből kitörő metrókocsi

/a kép forrása: wikipedia – Fotó:SAZ BP/

Híres emberek

• Csákberény plébánosa volt a Haynau által kivégeztetett Mansbart Antal (Tóváros, 1821. december 20. – Nagyigmánd, 1849. július 12.) mártír római katolikus pap.
• A község református lelkiatyja volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az ugyancsak Haynau által kivégzésre ítélt Szikszay János (Fokszabadi, 1803. október 13. – Nagyigmánd, 1849. július 12.) mártír református lelkész.

Forrás:wikipedia